Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

51) Mt. 1780. §. Lemondás. b) a házastársak és jegyesek között . .. jogról való ingyenes lemondásra szóló különös meghatalmazásoknál. A közjegyzői okiraton alapuló öröklési igényről való lemondás érvényességéhez az 1876: XVI. t.-c. 35. §-ában meghatározott alakszerűségek nem kívántatnak, erre elegendő a közjegyzői kiadványra vezetett lemondó nyilatkozat aláírása. (6647/1914. Dt. 4. f. III. 91.) A házastárssal szemben a hitvestársi öröklésről való lemondás érvényességéhez — mint a házastársak vagyoni viszonyait szabályozó szerződéshez — az 1886: VII. t.-c. 22. §-ának a) pontja értelmében közjegyzői okirat szükséges. (P. I. 946/ 1911. MD. VI. 27.) Az öröklésről való lemondás csak szerződéssel történhetik. E szerződés érvénye nincs sem közjegyzői okirathoz, sem a lemondó és a leendő örökhagyó állal aláírt magánokirathoz kötve. (P. I. 5830/1925. MD. XX. 22.) Ugvanígy P. I. 9772/1915. MD. X. 129. és P. I. 1252/1924., MD. XVIII. 56., P. I. 2691/1930., MD. XXV. 114. Lemondás, illetve átruházás (elidegenítés) reménybeli örökség tekintetében. öröklésről való lemondás alatt szorosan véve — a fentebbiek (Mt. 1772. §.) szerint — csak azt a szerződést értjük, amelyet az örökhagyóval, ennek halála, tehát az örökség megnyílta előtt köt a vele törvényes öröklési kapcsolatban álló, illetve az örökhagyó által végintézkedéssel (végrendelettel vagy öröklési szerződéssel) már részesített személy és amelynek tárgya a törvényes, illetve végintézkedésen alapuló öröklési várományról való lemondás az örökhagyóval szemben (akár egy másik törvényes vagy végintézkedési várományos, azaz meghatározott harmadik személy javára, akár általánosságban, kedvezményezett kijelölése nélkül). Bírói gyakorlatunk gyakran szintén ,,lemondás"-nak nevezi ugyan, de attól fogalmilag különbözik és megkülönböztetendö az örökség (hagyomány) visszautasítása (1. Mt. 2060—2071. §-ait), vagyis az örökös (hagyományos) egyoldalú jognyilatkozata, amellyel az örökhagyó halála után reá már megnyílt örökséget (hagyományt) elutasítja magától, amely tehát nem várományra, hanem — az ipso iure öröklés jogunkban elfogadott alapelve folytán — tulaj donképen már megszerzett örökségre (illetve hagyományra) vonatkozik.