Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

48 Mt. 1778. §. Lemondás. részesedésről lemond, amidőn ennek javára esik, hogy örökrésze készpénzben s nem a hagyatéki vagyonból fizettetik ki s amidőn az egyezség megkötésével egy bizonytalan kimenetű pert is elkerült. (486/1905. Staud 113. 1.) Az 1877: XX. t.-c. 20. §-ának, különösen a törvényszakasz utolsó bekezdésének helyes értelmezése szerint, a kiskorú örökségéről még a gyámhatóság jóváhagyásával sem mondhat le hatályosan, mert az ilyen jogfeladáshoz teljes szerződő képesség szükséges, amelynek hiányát sem a kiskorú törvényes képviselőjének, sem a gyámhatóságnak jóváhagyó hozzájárulása nem pótolja. Ezért a kiskorúnak az a jogügylete, amellyel 1000 K ellenében az öt anyja jogán nagyanyja és nagyatyja után megillető örökségéről, tehát törvényes osztályrészéről is lemondott és amellyel egy időben összes örökségi igényeit nagyatyja második feleségére átruházta, jogilag hatálytalan, annak ellenére, hogy atyja, mint az akkor még kiskorú fiának törvényes képviselője, ehhez a lemondáshoz és átruházáshoz a nyilatkozatra vezetett írásbeli beleegyezéssel kifejezetten hozzájárult. Az ellenértékül kapott összeg vissza nem adása nem tekinthető utólagos jóváhagyásnak. (7102/1906. MD. IL 18.) Kiskorúnak osztályegyezségbe foglalt ingyenes lemondása a részére megnyilt öröklési jogról az 1877: XX. t.-c. 20. §-ának utolsó bekezdése szerint gyámhatósági jóváhagyás ellenére sem kötelező. (Rp. I. 131/1915. MD. IX. 206.) A kiskorú által az öröklésről való lemondás iránt kötött szerződésnek a teljeskorúság elérése után bekövetkezett hallgatag helybenhagyása: a végkielégítés és ezzel kapcsolatban az örökségről történt lemondás tényleg még felperes apjának kiskorúságában ment foganatba, mégis ez a lemondás joghatályosnak volt elismerendő, mert . . . felperes apja alig egy-két hónap múlva teljeskorúvá vált és dacára annak, hogy halála csak másfélévvel ezután . . . következett be, a kiskorúságában kötött jogügyletet a maga részéről nemcsak nem vonta vissza, hanem ellenkezőleg azt azáltal, hogy a végkielégítés s illetve lemondás címén kapott 120 frtot lóvásárlás céljából kérte és ezen a pénzen vásárolt lovakat egészen haláláig használta, — nagykorúságának elérte után jóváhagyta. (P. I. 268/1913. MD. VIII. 32.) A felperes maga sem állította, hogy az okirat átvételekor annak tartalmával szemben valamely jogfenntartással élt. Az okirat tartalmának teljeskorúságában történt elfogadása következtében az okiratban foglalt egyesség a felperest abban az esetben is kötelezi, ha az okiratot kiskorúságában írta alá. (C. I. 974/1929., J. H. V. 443.)