Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

42 Mt. 1774—1775. §§. Lemondás. osolatból, ha marad más ki nem elégített leszármazó. Abban az esetben azonban, ha kielégítés folytán az összes lemenők lemondottak, — akkor a hagyatékban végrendelet hiányában lemondásuk dcára a kielégített lemenők örökösödnek. Ebből a jogszabályból pedig következik, hogy a távolabbi törvényes örökösöket, jelen esetben a hitvestársat öröklési jog nem illeti. (C. L 8565/1927., J. H. IV. 130.) A szerződés nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy a lemondás abban az esetben is kötelező, ha az I. rendű alperes anyjának testvérei az örökhagyó után nem örökösödhetnek, minélfogva a lemondást a m. kir. Kúria 208. sz. polgári jogi elvi határozata értelmében akkor is csak a testvérek javára szólónak kellene tekinteni, ha a szerződés ezt nem is tartalmazná. Csak határozottabban állhat ez a szabály a lemondás hatályára nézve akkor, amikor a szerződés kifejezetten tartalmazza is, hogy a lemondás a testvérek javára szól — és pedig annak ellenére, hogy az I. rendű alperes anyja teljes és végleges kielégítését ismerte el, az öröklési kapcsolatból való kilépéséi kijelentette s lemondása bármily címen támasztható öröklési igényről szól, mert mindezt épen annálfogva, hogy a lemondV a testvérek javára történt, nem lehet minden esetre, nevezetesen arra az esetre is kiterjedőnek tekinteni, ha az öröklés a testvérek javára nem nyílik meg. Ezekből következik, hogy ?» lemondás hatályát vesztette, ha az örökhagyó után többi gyermekei, az I. rendű alperes anyjának testvérei, nem örökösödhetnek. (C. I. 2219/1929., J. H. V. 883.) Felperes, teljes kielégítése fejében mondott le apja utáni örökléséről. A lemondáskor élő hét gyermek közül az apa haláláig három meghalt. Felperes a meghalt gyermekekre eső örökrészre, lemondása dacára öröklési igényt támaszt. A Kúria helyt ad a keresetnek azzal az indokolással, hogy helyesen döntött a fellebbezési bíróság, amikor a meghalt mindhárom gyermekre eső :ih-ed örökrészre a felperesnek Ví-ed részbeni törvényes öröklési jogát megállapította. (C. I. 1305/1931., J. H. VI. 1244 ) A törvényes öröklésről meghatározott személy javára irányuló lemondás kétség esetében csak arra az esetre szól, ha a meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Minthogy pedig az alperesnek fia — örökhagyó előtt — halt el s így az örökhagyó után nem örökölhet, az alperesnek a törvényes öröklésről való lemondása hatályát vesztette. Az alperes tehát a lemondása miatt az öröklésből ki nem esett. (C. I. 3140/1931. J. H. VII. 714.) öröklés lemondás ellenére. E. H. 807. sz.: Az örökrészére kielégített gyermeknek örökösödési jogáról örököstársa javára való lemondása tárgyában az örökhagyóval létesített szerződés nem gátolja a szülőt ab-