Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

Mt. 1770. §. Méltatlanság az öröklésre. 33 hitvestárs vagyonában való örökösödéstől megfosztó esetek közé sorozza. A közokiratot képező házassági tanúsítvánnyal bizonyítva van, hogy alperes férjének, az örökhagyónak, 1905. május 9.-én bekövetkezett halála előtt több mint négy hónappal: 1905. január hó 20-án, tehát amidőn még az örökhagyóval érvényes házassági kötelékben állott, — Newyorkban, Amerikában magát özvegynek adva ki, az érvényes házasság megkötésére rendelt alakiságok megtartása mellett P. Á.-val újból házasságra lépett. Minthogy pedig alperesnek ez a cselekménye az örökhagyóval fennállott érvényes házasság erkölcsi alapját durván megsértette, az örökhagyó után örökösödésre érdemtelenné vált és a végrendelet, amellyel az örökhagyó alperest mint hitvestársát hitvestársi kötelességek megjutalmazásául kívánta örökösévé tenni, hatályát vesztette. (P. 220/1909., P. H. T. 206., MD. III. 134.) Joggyakorlatunk szerint az, aki valamely végrendeletet eltitkol vagy elsikkaszt, az öröklésből mint érdemtelen ki van zárva. (403/1895. Staud 148. 1.) Ha a nő a férj után maradt végrendelet felfedezésére irányuló és elfogadott esküt le nem teszi (most már Pp. 373. §. szerint esküalatti kihallgatásról lehet csak szó), úgy ő a végrendelet eltitkolása vagy megsemmisítése folytán mint érdemtelen a végrendelkező utáni örökösödésből ki van zárva. (1905. febr. 14. 7432/1904.) Az érvényes házassági frigyen alapuló hitvestársi öröklésre való igény csak akkor enyészik el, ha a házasság jogerejüleg felbontatott; és a hitvestársi öröklést sem az állandó különélés, sem az életbenmaradt házastársnak vétkessége meg nem szünteti. (2649/1913. P. MD. VIII. 141.) A m. kir. Kúriának állandóan követett gyakorlata szerint a házastársnak elhalt házastársa után való öröklési jogát is csak az általános érdemtelenségi okok szüntetik meg. Ezek közé pedig a hitvestársi hűség megszegése nem tartozik. (P. I. 275/1925, Mjog Tára VII. 57.) Az örökhagyó ezirányú akaratnyilvánítása nélkül is érvényesülő érdcmetlenségi okot csak az örökhagyó élete, vagy valódi végakarata ellen való törés, illetve annak a bírói gyakorlat által megállapított esetei, valamint a házastárssal szemben a házasság tartama alatt való újabb házasságra lépés valósítanak meg. A felperes által érdemetlenségi okul felhozott az a körülmény azonban, hogy az örökhagyónak örökbefogadott gyermeke és özvegye, az örökhagyó életében egymással szerelmi viszonyt folytattak, ezeknek egyike alá sem vonható. Következésképen a felperes által vitatott szerelmi viszony, valósága esetén is csuDr. Fabinyi: öröklési jog. 3