Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

Mt. 1770. §. Méltatlanság az öröklésre. 31 eén kívül, a Hk. 14. és 16. címének, valamint a Hk. II. r. 43. címének és az 1625: VI. t.-c-nek az 1723: XI, t.-c. által már enyhített azon rendelkezései, melyek a hitvestárs meggyilkolását az örökösödés fonalát megszakító hűtlenség esetei közé sorozták, mind a büntetőjogi minősítés, mind magánjogi beszámítás tekintetében változást szenvedtek is: félre nem magyarázható módon fejezik ki azon célzatukat, hogy a házastársak azon cselekményeit magánjogi következményeikben az örökösödésre is kiható eszközökkel is sújtani és megtorolni kívánták. Régi törvényeink tehát a mai jogfelfogásnak megfelelő tüzetes intézkedés hiányában is elegendő elvi alapot nyújtanak arra nézve, hogy a házasság erkölcsi alapját sértő cselekedetek durvább nemei a hitvestárs vagyonábani részesülés előnyétől megfosztó okok közé sorozhatok legyenek és ha a régi kor felfogásához képest a bűnös cselekménnyel előző vagy utólagos viszonyban levő cselekmények mérlegelésénél a bírónak nagyobb tért engedvén, a büntettél közelebb vagy távolabb kapcsolatban hozható cselekmények beszámítása tekintetében tüzetes intézkedést nem tartalmaznak is, kell hogy a változott jogélet és változott viszonyok között a bíróság védelembe vett cél szempontjából és a törvény szelleméből önállólag állapíthassa meg azokat az okokat, amelyeknek a konkrét esethez képest az öröklésre érdemtelenítő hatályt tulajdoníthat. Felp. a per adatai szerint mint férje gyilkosának pártolója az arra illetékes bünfenyítő úton hozott ítéletek értelmében a férje gyilkosával folytatott szerelmi viszonyból kifolyólag, bűnpártolás vétségében mondatik ki bűnösnek. Ha a bűnpártolás vétségének büntetőjogi fogalma az előleges részvételt és a bűnrészességet kizárja is, a bűnpártolás azon cselekménye, melyben felp. bűnösnek kimondatott, jelen esetben a bűnfenyítő határozatok értelmében házasságtörésben vagyis a házassági hűség megszegésére visszaviendő indokban lelvén alapját: visszahatásában és lélektani motívumaiban ép oly durván sérti meg a házasságnak törvény által oltalomba vett erkölcsi alapját, amely a házas életet megszakította, minek következtében ki kellett mondani azt, hogy azon nő, ki férje gyilkosával házasságtörő szerelmi viszonyt folytatván, a gyilkosság elkövetése után a gyilkost pártolásban részesiti, régi törvényeink szellemében nem érdemes arra, hogy férje vagyonában örökösödjék és a gyilkosság folytán vagyoni előnyben részesüljön. (1891. jún. 17. 10.020/1890.) Azonos tartalmú: C. 1172/99., amely esetben a férj nején halált okozó s. t. sértést követett el, melyet neki felesége meg nem bocsátott, tehát annak magánjogi következményeit el nem engedte. A hitves halálát okozott szándékos testi sértés, még ha a szándék nem az élet kioltására irányúit is, a legsúlyosabb érdemtelenségi eset. Ha az örökhagyó az örökös bűnös cselekmé-