Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

XXV Formailag új az 1801. §. szabálya, mely szerint a közszerzeményből közös ivadéknak juttatott adományt felefelerészben kell a házastársaktól hárultnak tekinteni és ugyanez áll a kötelesrész kiszámításánál (2022. §.), valamint az osztályrabocsátásnál (2146. §.) is. Az ági örökösök aránylagos kielégítésére vonatkozólag új rendelkezés van az 1803. §. második bekezdésében és új a concursus duarum causarum lucrativarum elvének alkalmazása az ági öröklésnél (1809. §.). Az egyetlen valóban lényeges újítás végül a nem-ági szülő haszonélvezete az ági vagyonban az 1810. §. szerint (1. 140—141. 1.). Ami az özvegyi jogot (1812—1825. §§.) illeti, nincs meg mai jogunkban az 1817. §. 2. bek. szabálya, mely a birtokon kívül lévő özvegyet özvegyi jogának végleges rendezéséig az illő tartásra szorítja s az 1819. §. 2. bek., mely az özvegyi kiházasítás értékét az özvegyi jog átlagos évi hozadékának kétszeresében maximálja, továbbá az 1821. §. 2. bek., mely szerint a megszorított özvegyi jog nem érintheti az örökhagyó oly ivadékának kötelesrészét, aki az özvegynek nem ivadéka. A megadományozottaknrik az özvegyi tartás kiegészítésére vonatkozó felelősségét az 1822. §. némileg módosítja és szabatosabban írja körül. Merőben új és a 117—118. §-okban intézményesített férjtartási kötelezettséggel függ össze a férjnek az eltartáshoz való joga elhalt feleségének örökösével szemben (1825. §.). 3. A végintézkedésen alapuló öröklést tárgyazó III. címben a jelenlegi jogtól való főbb eltérések a következők: A gondnokság alá helyezett csak rendes közvégrendeletet tehet (1831. §.). Nem tehet írásbeli magánvégrendeletet a vak, aki pedig mai jogunk szerint bármilyen végrendeleti alakban (még szóbelileg is) végrendelkezhetik. Újításokat (1. 276. 1.) tartalmaz az 1833. §. a végrendeleti tanúképesség tekintetében. A végrendeleti juttatásból kizáró rokoni viszonyokat illetően apróbb eltérések vannak az 1835. §-ban. A kellékhiányos végrendeletnek bírói érvénybentartására vonatkozó 1838. §. merőben új. A közvégrendelet felvételénél az ítélőbíró csak helyettesítheti az akadályozott közjegyzőt (1839. §.), holott ma konkurráló hatáskörük van. A közvégrendelet hivatalos pecsételését az 1842. §. nem említi. Némi eltérés van a közvégrendeletekre megszabott tanúképtelenségnél is (1843. §. 302. 1.). Az írástudatlan, vagy írásra képtelen végrendel-