Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

130 Mt. 1795—1311. §§. Ági öröklés. tékhoz tartozó vagyon értéke, a tartozások levonása után, az ági vagyon értékét meghaladja. Ebből önként következik, hogy az örökhagyó tartozása elsősorban a szerzett vagyonból elégítendő ki, s csak ami ebből ki nem telik, az fedezendő az ági vagyonból. Olyan esetben tehát, midőn az ági és szerzett vagyonban különböző személyek örökösödnek, az az egyén, aki a szerzett vagyont örökli, a hagyatéki terhet nem öröksége arányában, hanem egész öröksége erejéig kötele® viselni, (1899. okt. 3. 1476.) A temetési költség a szerzeményi vagyont terheli, mert szerzeményt csak azon vagyonérték képez, ami az ági vagyon pótlása és a hagyatéki terhek levonása után fennmarad. (4903/ 1904. Gr. II. 116.) A hagyatéki terhekért elsősorban a szerzeményi vagyon szavatol. (939/1910. MD. IV. 90.) Aránylagos kielégítés. 1803. §. Ha az örökhagyóra több ágról hárult és különböző ágbeli rokonok közt megosztásra kerülő értékeket a tiszta hagyaték nem fedezi; arányos kielégítésnek van helye. Arányos kielégítésnek van helye a különböző ágbeli rokonok között akkor is, ha az örökhagyó egyik szülőjének ágán különböző ágbeli elődökről ivadékuk közvetítésével hárult az örökhagyóra érték és az ivadékról az örökhagyóra hárult érték kisebb, mint az, amely az elődökről az ivadékra hárult. Az 1. bek. megegyezik mai jogunkkal. (Ideigl. tvkezési szab. I. r. 10. §.) A 2. bek. szabálya új. Ideigl. Törv. Szabályok l. r. 10. §. (2. mondat): .. . Ha a hagyatékból azon vagyon, mely az örökhagyóra az apai és anyai ágról szállott, ki nem kerülne: az apa és anya a hagyatékon azon érték arányában osztoznak, amely tőlük, vagy águktól az örökhagyóra származott. Az ági vagyon értékének megállapítása. 1804. §. Az ági vagyon értékének megállapítása végett azokat az ági vagyontárgyakat, amelyek az örök-