Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

128 Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. öröklésből feltétlenül, tehát akkor is kizárják, ha a hagyatéki vagyon a még életben lévő nagyszülőtől származott. (1906. szept. 5-én.) (P. 2225/1905. PHT. 231., MD. I. 43.) Azonos: P. I. 6715/ 1925. J. H. I. 826. Az örökbefogadó atyáról az örökbefogadott gyermekre szállott vagyon ennek szerzeményi vagyonát képezi és abban az örökbefogadó anya, akinek az örökbefogadott gyermek után törvényes öröklési joga nincsen, a törvényes apát meg is előzheti. (10127/1904. Dt. 4. f. IV. 77.) Az ági örökösök igénye semmi esetre sem terjedhet ki többre, mint arra, hogy visszakapják a közös szülők jogán azt a vagyont, ami a közös szülőktől, a közös törzstől az örökhagyóra hárult. (P. VIII. 3558/1908. MD. III. 37.) Ha végrendeletileg az anya kiskorú fiát örökössé, férjél pedig utóörökössé tette s a kiskorú fiú kiskorúságában elhalt, az ági oldalrokonok a fiú kötelesrészét törvényes örökösödés jogcímén nem örökölhetik. (P. I. 2261/1910. MD. IV. 186.) Apáról kiskorú leányára hárult vagyonban a kiskorú örökhagyó után az apai és anyai oldalág egyenlően örökösödik, ha közülök egyik sem igazol közös törzstől eredő ágiságot. (2432/ 1910. MD. IV. 188.) Midőn a közös törzsről szálló vagyon a közös törzs egyik leszármazottjáról végrendelet vagy ajándék útján a közös törzs egy másik leszármazójára hárul ugyan, de olyanra, aki a végrendelkezővel vagy ajándékozóval törvényes öröklési kapcsolatban nem áll, az ekként áthárult vagyonra a hitvestársi örökössel szemben ági öröklésnek helye nincs. (P. I. 3530/1912. MD. VII. 49.) Az örökhagyó anyai ükapjálól származó oldalrokon is kizárja az ükapáról közvetve az örökhagyóra leszállott ági vagyonban való törvényes öröklésben az örökhagyó édes atyját. (P. 4614/1913. MD. VIII. 242.) Habár az ajándékozó oldalrokon az örökhagyó halálakor még életben van is, a tőle kapott ági vagyon elsősorban nem őreá, hanem a közelebbi ági rokonra száll vissza. (P. I. 2564/ 1918. MD. XII. 167.) Az ági öröklésre hivatottak mindegyike a többitől függetlenül érvényesítheti ági öröklési jogát. (P. I. 7092/1924. MD. XIX. 30.) Az a kérdés, hogy a hagyatékhoz mily tárgyak tartoznak, hogy azok ági vagy szerzeményi minőségűek-e? s hogy a felperesakként fellépő vérrokonokat azokhoz illeti-e törvényes öröklés, s ha igen mily részben, az összes igényjogosultak perben állása nélkül eldönthető. (C. 688/1918. MD. III. 68.) Helyesen mondta ki az elsőbíróság, hogy kiskorú Cs. Erzsébet örökhagyó után az atyai nagyanyjától Cs. Tamásnétól származó hagyatékban nem ági öröklésnek, hanem szerzeményi