Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. 113 A felmenő rokonról hárult vagyon akkor is ági vagyon, ha az utóörökségkép száll át a lemenőre. (P. I. 2219/1924. MD. XVIII. 72. és Gr. XIX. 736.) Ági vagyonnak az az ingatlanrész is tekintendő, amelyet az örökhagyó a szülői egyéb hagyatékból őt megillető osztályrész fejében kapott. Az ingatlan ági természetét a telekkönyv is bizonyítja. (3154/1898.) Ági vagyont képez az is, amit a gyermek szüleitől ezek életében visszteher nélkül kap, mert ez az örökrészbe betudandó s így az öröklés útján szerzett vagyonnal azonos tekintet alá esik. (1885. szept. 2. 116. Állandó gyakorlat.) Ha a testvérek a szülőről reájuk szállt vagyont a hagyaték átadása után újabb osztály tárgyává teszik is, az osztályba kapott javak egészen ági természetűek maradnak. (P. I. 5725/ 1916., MD. XI. 94.) [Ellenben az egyik osztályos testvértől visszteher ellenében megszerzett apai vagyon szerzeményi jellegére 1. az 17%. §-nál 3. alatt közölt több határozatot.] Ági vagyonnak csak a közös törzstől örökölt vagyon tekinthető. Az oldalrokonról háramlott vagyon arra az oldalrokonra nézve is szerzemény, akire az átszállott. (P. I. 3914/ 1906., MD. I. 165.) Az elődökről öröklés útján hárult vagyon ági eredetűnek tekintendő akkor is, ha a vagyon különleges jogi természeténél fogva arra vonatkozóan az elődöket csak a birtoklás joga illette, magát a tulajdonjogot pedig megváltás következtében közvetlenül az örökhagyó szerezte meg. Ez az ú. n. űberlandiális földek tekintetében is áll. A megváltás jogkövetkezménye az örökösödés szempontjából csak abban nyilvánul, hogy a kifizetett váltságösszeg mint szerzemény a megváltott űberlandiális birtoknak, mint ági vagyonnak értékéből kiadandó annak, aki a szerzeményben való örökösödésre a törvény szerint hivatva van. (P. 1694/1913., MD. VIII. 147. ) Az ági öröklés érvényesülésének nem lényeges kelléke, hogy az előd az öröklött vagyont az utódra természetben hárítsa át, hanem elegendő, hogy az elődtől az utód ingyenes szerzéssel vagyonhoz jusson, mert ez a vagyon már ez elődnél is csak a hiányzó ági vagyon értékét meghaladó részében volt szerzeménynek tekinthető. Valamint nem lényeges kelléke az ági öröklés érvényesülésének az sem, hogy az elidegenített ági vagyon kimutathatóan a hátrahagyott vagyon szerzésére fordíttassák, mert a hiányzó ági vagyon értékének pótlását a szerzeményből csak akkor nem lehet követelni, ha az ági vagyon megsemmisült, avagy azt elajándékozták vagy eltékozolták, amit a dolog természete szerint a szerzeményi örökösnek kell kifogásként érvényesítenie és bizonyítania. (Curia: I. 7187/1927., J. H. VI. 33.) Ági öröklési igény csak oly vagyonra támasztható, amely Dr. Fabinyi: öröklési jog S