Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

110 Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. szálló öröklés alapgondolatán sarkal, amennyiben azt kívánja elérni, hogy a vagyon annak ivadékai körében maradjon meg, aki azt szerezte. Ez az alapgondolat magában véve oda utal, hogy az ági öröklés intézményét a törvényes öröklésre hivatott rokonság egész körében tartsuk fenn. Az ági öröklésnek a szülői és nagyszülői csoportba tartozó rokonságára szorítása különben sem nyugodnék elvi alapon, mert sem az ágiság, sem a vérség igényeinek nem felelne meg teljes mértékben." (Ptjk. ind. IV. kötet, 2. fej. 1. pont.) Ehhez képest a Mt., mely a magánjog egyéb területein is a létező jognak lehetőleg teljes épségben való konzerválását viszi keresztül, az ági öröklést nem szorítja a szülői és nagyszülői csoportra, hanem mai korlátozás nélküli alakjában tartja fenn és az ági öröklés érintett visszásságai egyrészének enyhítése céljából csupán a nem ági szülőnek, mint törvényes örökösnek szülői haszonélvezetét hozza be az ági vagyonba. (1810. §.) Ez az egyetlen lényeges újítás a Mt.-ban az ági öröklésre vonatkozólag. Kevésbbé lényeges módosítások még a következők: kifejezetten kivonja az ági vagyon köréből az ellátásra és kiképzésre fordított kiadásokat (1795. §.), szabályozza azt a kérdést, hogy közszerzeményből eredő adományt melyik házastárstól hárultnak kell tekinteni (1801. §.), rendezi az 1803. §. második bekezdésében az aránylagos kielégítésnek eddig kifejezetten nem szabályozott második esetét is, korlátozza az ági öröklést a házastárs javára, akivel mint törvényes örökössel szemben az 1807. §. szerint nincs ági öröklésnek helye (bizonyos kivételekkel), az utolsó közös háztartás felszerelési tárgyai és az örökhagyó házastárstól ingyenes jogügylettel kapott tárgyak tekintetében és végül az 1809. §. kimondja, hogy Icétség esetében beszámítandó az ági örökségbe az, amit az örökhagyó vagyonából végintézkedéssel, vagy élők közti ingyenes jogügylettel az ági örökösnek juttatott. (Az ági öröklés tételes jogforrásai mai jogunkban.) Elsősorban az Id. Törv. Szabályok 9—12. §-ai (1. 102. 1.), a Hk. I. Részének 47. cime, a redintegráció forrási alapját képező 1723: XLIX. t.-c. és bizonyos vonatkozásokban a jobbágyok örökléséről szóló 1840: VIII. t.-c. 7. és 19. §-ai. Az ági öröklés és ági vagyon fogalma. 1795. §. Ha nem az örökhagyó ivadéka a törvényes örökös, abban, ami a hagyatékban ági vagyon, ági öröklésnek van helye. Ági vagyon a hagyatékban az a tiszta vagyonérték, amely valamelyik közös elődről — akár közvetlenül.