Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

Mt. 1790—1793. §§. Felmenők és oldalrokonok örökl. 101 dédszülök vagy ivadékaik, ilyenek hiányában pedig a távolabbi elődök vagy ivadékaik örökölnek csoportonkint az előbbi §-ok szabályainak megfelelő alkalmazásával. Az 1790—1793. §-ok a mai joggal azonosan szabályozzák a felmenők és oldalrokonok törvényes öröklését. 1. A szülők örökösödése ősi intézménye régi jogunknak (Hk. I. R. 53. c. 10. §.), ellenben az oldalrokonok az osztály utáni szerzeményben nem képviselték a szülőt, tehát soha sem örökölhettek abban. Csak az Ideigl. Törv. Szab. 10.—12. §-ai terjesztették ki a parentélák sorát felfelé a végtelenségig és honosították meg a parentélákon belül a képviseleti jogot, amivel az oldalrokonoknak a szerzeményi vagyonban való öröklését teremtették meg. A Bsz. a felmenők és oldalrokonok elvileg végtelen öröklését öt parentélára kívánta szorítani (1535. §.), azzal az indokolással, hogy a nagyon távoli rokonok öröklése sem a gyakorlati szükségletnek nem felel meg, sem a családi felfogással nem igazolható, teljesen szerencse játékszerű és az alaptalan perlekedés melegágya. (Ptk. jav. indokolása, IV. kötet első fejezet, 4. pont.) Ezt a tervezett korlátozást — mely egyébként a csupán hat öröklési csoportot ismerő Optk. (751. §.) nyomán indult — a Mt. elejtette és így mai jogunkat ereszben is érintetlenül óhajtja hagyni. 2. A felmenők törvényes örökösödésének szükséges feltétele, hogy ne legyen: a) érvényes végrendelet, b) öröklésre jogosult és képes ivadék, sem c) ilyen minőséggel biró házastárs. A szülői parentelánál távolabbi felmenő örökösödéséhez ezenfelül még szükséges, hogy egyik szülői parentelában se legyen öröklésre képes felmenő, vagy őt képviselő leszármazója, végül bármely oldalági rokon örökösödése csak akkor állhat be, ha az illető parentela, melyhez tartozik, örökléshez jut és ha az oldalrokonok egyik szülője sem él, illetve nem örökölhet. 3. A felmenő vagy oldalrokon, mint törvényes örökös, egyetemes jogutód, vagyis valóságos (általános) örökös, de öröklési joga az ági vagyon tekintetében tárgyilag ugyanazon korlátozás alá esik, mint a hitvestársi öröklés (1. az 1789. §-hoz fűzött 5. jegyzetet a)—c) alatt): egyenes örökös létére megkapja az egész hagyatékot (illetve reá eső egész hányadát), de az ági