Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

96 Jász-kún hitvestársi öröklés. Az indokolásból: A meg nem támadott tényállás szerint az örökhagyó és neje, az alperes, a jászkún kerülethez tartozó kis­kunhalasi illetőségűek; állandó lakásuk is ott volt, s örökhagyó Kiskunhalason, mint állandó lakhelyén halt meg; helyes tehát a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint az elsőbíróság által idevonatkozóan felhozott indokok alapján ki­mondotta, hogy az örökhagyó hagyatéka körüli vitás kérdések megbírálásánál az ideiglenes törvénykezési szabályok által fenn­tartott jászkún V. statútum rendelkezései nyernek alkalmazást, annál is inkább, mert: [mint fentebb a ,,fej"-ben]. (1916. máj. 30. P. I. 2683/1916. PHT. 405. sz.) A Jászkún V. Statútum alkalmazhatósága szempontjából az a döntő kérdés, hogy a házasfelek a házasság megkötésekor jászkún területen telepedtek-e meg. Az e részben nem vitás tényállás szerint az örökhagyó és az alperes Szolnokon kötöttek házasságot, Szabadkán tele­pedtek meg és a házasság fennállásának egész tartama alatt nem laktak a volt jászkún kerületekhez tartozó helyen. Ennélfogva közömbös az a kérdés, hogy az örökhagyó a jászkún kerületekhez tartozó kiskunhalasi illetőségű volt-e vagy sem, mert egymagában véve az a tény, hogy házasfelek nem laktak a volt Jászkúnsághoz tartozó területen, kizárja a jász­kún statútum rendelkezéseinek alkalmazását. (C. I. 1988/1932. J. H. VII. 1084.) A megállapított tényállás szerint az örökhagyónak a há­zasságkötéskor Jászszentandráson volt az állandó lakhelye: odavaló illetőségű is volt és a házasfelek a házasságkötés után folytonosan Jászszentandráson laktak, az örökhagyó onnan vo­nult a háborúba. A házasságot ugyan a felek nem jász terüle­ten kötötték, — ez azonban a most előadottakra való tekintettel közömbös. Minthogy Jászszentandrás a volt jász kerülethez tarto­zott, ennélfogva a nő hitvestársi öröklésére és közszerzeményi jogaira a Jászkún V. Statútum rendelkezései az irányadók. Ezeknek az alkalmazását nem zárja ki az a körülmény sem, hogy a hagyatéki vagyon a Jászságon kívül a szomszédos Heves községben fekszik. Igaz ugyan, hogy a Jászkun Statútum­ban foglalt jogszabályok nem a Jászkún nemzetségből szárma­zók személyéhez fűződő kiváltságos jogot, hanem az egész Jász­kúnságra kiható területi jogot foglalnak magukban (405. számú E. H.) — a területi jog azonban nem azt jelenti: hogy a va­gyonnak ezen a területen kell feküdnie, hanem azt, hogy a jog alkalmazása szempontjából figyelembe jövő személyek ennek a kiváltságos jogterületnek joga alá tartoznak. A Jászkún öz­vegy közszerzeményi és hitvestársi öröklési igényének elbírálása szempontjából pedig az az irányadó, hogy a házasságkötéskor a férjnek hol volt az állandó lakhelye, — ez pedig a tényállás­I

Next

/
Oldalképek
Tartalom