Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

86 Mt. 1788. §. Törvénytelen gyermek öröklése. törvcnytelenítési perek folyamatba tételére rendszerint csak a férjnek van meg a kereseti jogosultsága s ez a különben személyhez kötött jog csak akkor száll át az örökösökre, ha a férj a per megindításában bármi oknál fogva akadályozva volt: az örökösödési perekre nem alkalmazható, az örökösödés szabad érvényesítését nem akadályozhatja és így nem zárja ki a férj örököseinek azt a jogát sem, hogy a házasság tartama alatt a házassági kötelékben élő nőtől származott gyermek születésének törvényességét keresettel megtámadják annak a bebizonyítása végett, hogy az elhalt férj hagyatékában való törvényes örökösödési jog nem az örökhagyó házasságának tartama alatt annak nejétől született gyermeket, hanem végrendelet és törvényes leszármazó örököse hiányában őket illeti meg. Ennélfogva a másodbíróság ítélete a kereseti jogosultság kérdésében ezekből az okokból helyben volt hagyandó; önként értendő lévén az, hogy a kiskorú elsőrendű alp. születésének törvénytelensége ebben a perben csak a vitássá vált örökösödési jogviszony szabályozása céljából mondatott ki. A másodbíróság ítéletének többi része azért hagyatott helyben, mert a Kúria által is szabadon mérlegelt összefüggő és egymást kiegészítő bizonyítékok alapján az örökhagyó I. Pál apasága teljesen kizártnak tekinthető. (1905. okt. 3. 4749/904.) Törvényes örökösödéshez és kötelesrészhez az Id. T. Sz. 7. és 9. §-ainak összefüggő rendelkezései szerint csupán törvényes leszármazónak van joga. Ez alól a szabály alól a törvénytelen gyermek javára a 79. sz. Tüh. és az 563. sz. E. H. kizárólag az anyával és az anya rokonaival szemben engednek kivételt. Közömbös azért, hogy a felperessel szemben az örökhagyó természetes apaságát akár az örökhagyó, akár pedig örököse az alperes elismerte-e, mert a természetes apaság elismerésével a felperes származása törvényessé nem vált. (C. I. 191/1933. J. H. VIII/7.) örökhagyó tudott a gyermek születéséről s annak törvényes származását nem támadta meg, noha a megtámadási per megindításában nem volt akadályozva. Következőleg a felperestörvényes származása többé sem keresettel, sem kifogással nem vitatható s őt mint az örökhagyó törvényes gyermeket a nevezett után, valamint ennek atyja után a törvényes öröklési jog, illetve a kötelesrészhez való jog megilleti. (P. I. 6337/925. J. H. I. 783.) — Ellenkező: Gyermek örökjogának megtámadása törvénytelenítés nélkül: A bizonyított tényekből okszerű következtetés vonható arra, hogy a fogamzás időszakában a házastársak között a közösülés lehetősége ki volt zárva, hogy tehát a fent jelzett időben született gyermek nem az örökhagyótól származott, s így