Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1785. §. Házastársi öröklés. 53 Módosulnia kell ennek a jogtételnek abban az esetben, ha a házastársak közt ezek iránt per volt folyamatban s ebben a további eljárást ítélethozatal nélkül meg kellett szüntetni amiatt, mert az egyik házastárs ezt megelőzően meghalt s ennek folytán önmagától megszűnt a házassági kötelék is. Ily esetben vizsgálni kell az örökösödési igények szempontjából azt, hogy a felhozott tények alkalmasak voltak, avagy lehettek volna-e a házasság érvénytelenítésére s illetve arra, hogy a házassági kötelék az életbenmaradt házastárs hibájából felbontassák. (P. I. 2939/1924. Gr. XIX. 735.) E. H. 217. sz.: Ha a házasársak elválasztattak, egyikük sem veheti igénybe a hitvestársi örökséget. Hitvestársi öröklés úgy a házasság előtt, mint annak tartama alatt szerzett vagyonból követelhető. (125/1886. PHT. 217.) — Indokok: Felperest hitvestársi öröklési igényével elutasítani kellett, mert ő férjétől szentszéki ítélettel férje vétke miatt, még 1860-ban, ágyra és asztalra nézve, bizonytalan időre elválasztatott, s azóta férjétől elváltán élt. Az ily elválasztás után pedig a házastársak egyike sem veheti igénybe a hitvestársi örökséget, mely különben nemcsak a közszerzeményi, hanem egyáltalán minden szerzeményi — úgy a házasság előtt, mint annak tartama alatt szerzett — javakból követelhető. Mert a hitvestársi öröklés lényege a kölcsönösség, úgy hogy az egyik házastárs öröklési igényének megszűnésével a másik házastárs öröklési igénye is megszűnik. Hitvestársi örökösödésnek nemcsak a házastársak együttélése tartama alatt szerzett, vagyis közszerzeménynek minősülő vagyonra, hanem az elhalt házastársnak bármely más minőségű szerzeményi vagyonára is van helye akkor, ha az elhalt házas-, társ után leszármazó örökös és érvényes végrendelet nem maradt, s a túlélő házastárs hitvestársi örökösödési jogosultságára az a körülmény sincs befolyással, hogy a házassági együttélés közössége az ő hibájából vagy vétkességéből szűnt meg. (2596/1916. MD. X. 172.) Az a körülmény, hogy a feleségét, az örökhagyót, évekkel ezelőtt elhagyta, idegen községbe költözött s ott ágyasságban élt és él jelenleg is: felperesnek hitvestársi örökösödési jogát azért nem zárja ki. (1128/1910. MD. IV. 147.) A hitvestársi öröklés jogalapja az érvényes házasság létrejötte és az, hogy a házassági kötelék az egyik házasfél haláláig fennálljon. A hitvestársi öröklés szemoontjából a törvény nem tesz különbséget együttélő és különélő házastársak között s nincsen olyan állandóan követett bírói gvakorlat sem, amelv akár a különélésnek, akár az öröklési jogi tekintetben érdemetlenséggel nem terhelt túlélő házasfél egyéb vétkességének a hitvestársi öröklésre jogszüntető hatályt tulajdonítana. Az öröklési jog körében érdemetlenségi okul nem szolgál a nőnek az a magatartása, hogy a férjétől való különélés ideje