Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Öröklési váromány átruházása. 43: néven említi (holott technikai értelemben mindkét kifejezés más fogalmat jelent) és annak érvényességét ugyanezen korlátok között ismeri el (210. E, H., 1. alább), de azzal az eltéréssel, hogy azt semmiféle alakszerűséghez, még az írásbeliséghez sem köti, míg a Mt. közokiratot kíván. — A korlátoltan cselekvőképesnek ilynemű szerzödése; amennyiben öröklési várományát ingyen ruházná át örököstársára, a gyámi törvény (1877: XX. t.-c.) 20. és 113. §-ai (1, a Mt. 1778. §-ánál) értelmében természetesen még gyámhatósági jóváhagyás mellett is érvénytelen. Amennyiben az örökhagyó az életében létrejött ilyen szerződéshez jogügyletileg hozzájárul, abba a maga részéről mint ügyleti fél belép: közte és a ,,lemondó" között — a szerződő másik öröklési várományos javára szóló — öröklési szerződés is (és pedig igazi, műértelemben vett öröklési szerződés) létesül, ami az errenézve fennálló szabályok (Mt. 1968—1983. §§.) szerint lesz elbírálandó. Az örökhagyóval kötött műértelemben vett lemondási szerződés nem akadályozza az örökhagyót abban, hogy a lemondó javára tegyen végintézkedést és a lemondó fél az így neki a lemondás ellenére hagyott vagyont csak akkor tartozik annak juttatni, akinek javára a lemondás történt, ha utóbbi a lemondási szerződésben maga is részt vett vagy a lemondóval ilyen tartalmú külön megállapodást létesített. Végül megkülönböztetendő a fentebb tárgyalt összes — örökösödési jogi jellegű — jogügyletektől a már megnyílt és megszerzett örökségnek mint vagyontömegnek, illetve az örökös a'.vagyonának elidegenítése (különösen az örökség eladása, illetve vétele, mint gyakorlatilag legfontosabb eset), amely elvileg is egészen kötelmi jogi természettel bír és amelyet a Mt. , Örökség vétele" cím alatt 1438—1446. §-aiban az adásvétel körében (a vétel különös nemei között) szabályoz. Niricg hazai tételes törvény vagy állandóan követett bírói gyakorlat mely a leszármazót korlátolná abban, hogy még a szülők életében szüleivel vagy testvéreivel a szülők után reá néző örökségi igénvét egyezségileg végérvényesen szabályozza. (206 1898. Gr. Dt. III. 38.) Az öröklésről való lemondás szoros értelemben csak akkor forog fenn, ha a lemondást tárgyazó szerződés az örökhaévóval törvérives öröklési kaocsolatban álló örökös és az örökhagyó közt jött létre, nem pedig akkor is ha a várományos örökö-