Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

38 Mt. 1778. §. Lemondás. gyakorlati jelentősége, mert hiszen az örökhagyó ugyanezt az eredményt a végintézkedés egyoldalú visszavonásával, illetőleg megváltoztatásával is elérheti. Kivételt e tekintetben csak az örökösödési szerződés képez, ahol külön megszüntető szerző­désre lenne szükség s ebben az esetben az ilyen lemondás gya­korlati értékkel bír, mert a lemondáshoz nem kell a felek együt­tes jelenléte és még inkább azért, mert az öröklési szerződést kötött íelek által esetleg részesített harmadik személy az örök­hagyó lekötöttségét az ezen §. szerinti lemondással akkor is meg­szüntetheti, ha az a fél, aki az ő részére az öröklést az örökha­gyóval szemben kikötötte, a megszüntető szerződésre képtelen vagy nem hajlandó. Cselekvőképtelenek vagy korlátoltan cselekvőképesek lemondása. 1778. §. Ha a lemondó cselekvőképtelen vagy korlá­toltan cselekvőképes, a lemondáshoz a gyámhatóság jóvá­hagyása is szükséges. Mai jogunkban a korlátolt cselekvőképességüek és a cse­lekvőképtelenek jogügyleteit kódexszerűen szabályozó 1877: XX. t.-c. (gyámtörvény) idevágó 20. és 113. §-ai nem sorolják fel az öröklésről való lemondást azon jogügyletek között, amelyekre nézve az atya illetőleg a gyám vagy gondnok a gyámhatóság jóváhagyását kikérni köteles, amiből a contrario az következnék, hogy csak a törvényes képviselő beleegyezése szükséges, illetve az elegendő. Ezzel szemben azonban az 1894: XVI. t.-c. (Öe.) 71. §-ának 6. bekezdése a hagyatéki eljárás során létrejött egyezségek és megállapodások érvényéhez a gyámhatóság jó­váhagyását kívánja meg, ha kiskorúak, vagy gondnokság alatt állók vannak érdekelve, ami per analógiám a lemondásra is ki­terjeszthetőnek látszik. Az 1877: XX. t.-c, 20. és 113. §§. utolsó bekezdései (1. alább) a korlátoltan cselekvőképes ingyenes joglemondását gyámhatósági jóváhagyás esetén is érvénytelennek nyilvánítják a kiskorúra, illetve a gyámoltra vagy gondnokoltra nézve. Kiemelendő; hogy ha a kiskorú az atyai hatalmat gya­korló apával, vagy a t, és t. gyámságot viselő anyával szemben mond le az öröklésről, akkor a szerződést az 1877: XX, t.-c. 30. §-ának a) pontja alapján (érdekellentét) a gyámhatóság által evégből kirendelt gondnok köti meg az apával, illetve anyával. A gyakorlatilag legfontosabb esetekben tehát mai tételes jo­gunk is intézményesen biztosítja a gyámhatóság ellenőrzését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom