Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1770. §. Méltatlanság az öröklésre. 25 alkotja egyúttal az okirathamisítás bűncselekményét. Továbbá a 4. pontban, amelyben említett okirathamisítás vonatkozhatik vagy az örökhagyó valódi végintézkedésének meghamisítására, vagy a maga egészében hamis, de az örökhagyótól származónak feltüntetett végintézkedés koholására; a hamis tanúzás bűncselekménye e pontban a szóbeli végintézkedés védelmére említtetik, de csak szándékosság esetében tesz méltatlanná, míg a gandatlanságbói elkövetett hamis tanúzás (Btk. 221, §.) s a hamis tanúszerzés (Btk. 222. §.) nem. És végül teljesen új az 5. pont, mely nem az örökhagyónak, hanem más személynek életére törést is méltatlansági okká minősíti. Az özvegyi jogra vonatkozó méltatlanságot a Mt. 1823— 1824. §-ai — mai jogunkkal összhangban — szigorúbban szabályozzák. (L. ott.) Hk. 1. R. 14. cím. A hűtlenség vétkének eseteiről. Az úgynevezett hűtlenség vétkének esetei pedig azok, melyek ha fölmerülnek, a királyi felség bárkinek fekvő jószágait még életében törvényesen és szabadon adományozhatja annak, akinek akarja. 5. §. Továbbá: akik atyafiaikat vagy vérrokonaíkat a negyedik ízen belől meggyilkolják vagy megsebesítik. Nemkülönben az atya-, feleség- és férj gyilkosok. Azonban csak azt a feleség- és férjgyilkosságot kell értened, melyet valaki a törvényes eljáráson kívül és igazságtalanul követ el. 6. §. Továbbá: akik nőrokonaikat ugyancsak a negyedik izen belül megszeplősítik. Vagy akik mostoha anyjukon erőszakot tesznek s akik vért fertőztetnek, nyilvános elmarasztalás vagy levelesítés esetében. Hk. I. R. 16. cím. Hogy a hűtlenség vétke és a főbenjáró ítélet kétféleképen különbözik egymástól. Hűtlenség vétke és a főbenjáró ítélet tehát kétféleképen különbözik egymástól. Először mivel a hűtlenség vétke által a hűtlen ember mind fejét, mind örökségét: azaz minden fekvő jószágát és birtokjogait örökre elveszti és ezekből a fekvő jószágokból és birtok jogokból az ilyen hűtelen, vagyis hűtlenséggel beszennyezett, meggyalázott és elmarasztalt embert megillető osztályrész (még ha feje esnék is) fiaira vagy nemzetségi atyafiaira soha többé visz-