Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1765—1766. §§. Hagyaték. 9 gyedben részesített családtag pusztán ezen részeltetés alapján nem válik az elhunyt örökösévé, s a kezeihez kiutalt összeg erejéig az elhunyt katonai személy hitelezőinek felelősséggel nem tartozik. Az örökhagyó (katonai személy) halála után a m. kir. honvédelmi minisztérium által akár halálozási évnegyed, akár temetkezési költség cimén kiutalt összeg a hagyatékhoz nem tartozik, az a hagyatéki tömegbe nem vonható, hagyatéknak csak az lévén tekinthető, amivel örökhagyó a halál pillanatában bírt és annak szervi szaporulata. (308/1907. MD. II. 143.) A tagjaik anyagi érdekének előmozdítása céljából létrejött szövetkezetek s ahhoz hasonló egyéb egyesületek alapszabályai a tagsággal járó jogokat és kötelezettségeket illetően szerződés jellegével bírnak. Annak meghatározásánál tehát, hogy az elsőbirósági ítélet 1.—5. pontjai alatt hasonló célú szövetkezet és egyesületek által Z. I. tag elhalálozása után letétbe helyezett összeg kit illet, az alapszabályoknak szerződés jellegével bíró idevonatkozó határozatai az irányadók. Az 1.—3. alattiak alapszabályai ama rendelkezéséből, hogy a tag halála után esedékes úgynevezett halálozási segélyek végrehajtás alá nem vonhatók s csupán az alapszabályok szerint jogosítottak kezéhez fizethetők ki: következik, hogy a tag halálával esedékes ezek az összegek a biztosítási összeg, illetőleg a harmadik személy javára szóló szolgáltatás természetével bírnak s mint ilyenek nem az elhalt tag hagyatékához tartoznak, hanem az alapszabályokban kijelölt kedvezményezettet, még ha az elhalt tagnak örököse is, saját jogán illetik. (3812/1909, Staud 146. 1.) Takarékbetéti könyv. E. H. 201. sz. Az a körülmény, hogy az örökhagyó készpénzbetéteket gyermekeinek nevére szóló takarékpénztári betétkönyvecskékre helyezett el. az ajándékozás világos kifejezésre juttatása nélkül még nem elégséges alap annak a megállapíthatására, hogy az illető betét örökhagyó részéről annak ajándékoztatott, akinek a nevére a betétkönyv kiállítva lön; és így az a tény. hogy a takarékpénztári könyvek az örökhagyó ingó értékei között találtattak, egymagában megállapítja az illető betéteknek hagyatékhoz tartozó voltát. Tényvázlat: Az 1905. évi július hó 11.-ik napján M.-on végrendelet hátrahagyása mellett elhalt I. Pál után hátramaradt javak közt a leltározott vagyontárgyakon kívül még tetemes öszszegről szóló többrendbeli takarékpénztári betétkönyvecske találtatott. Már pedig: a I. Klementina nevére kiállított együttesen 10.100 forintról szóló 4 drb., a I. Kamilla nevére kiállított együttesen 9546 írtról szóló 5 drb., a I. Izabella nevére kiállított együttvéve 11,144 írtról szóló 7 drb. betétkönyvecske. Ezeket a