Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)
Mt. 1812—1825. §§. Özvegyi jog. 147 rendelkezést nem tartalmaznak. Az özvegyi jog megszorításának határa a volt férj társadalmi állásához és vagyoni viszonyaihoz mért tartás és lakás biztosítása. (P. I. 2857/1926. J. H. I. 1093.) Az özvegyi haszonélvezeti jognak végrendelettel való korlátozása az állandó törvénykezési gyakorlat szerint csak anynyiban hatályos, amennyiben az nincsen az özvegy illendő eltartásának sérelmére. — Igaz, hogy ebből a szempontból figyelembe kell venni az özvegy saját vagyonának jövedelmét is. (P. I. 7358/1926. J. H. II. 928.) Az özvegy helyzete özvegyi jogának végleges rendezéséig. 1817. §. Amíg a megszorított vagy végintézkedéssel rendezett özvegyi jog mértékét egyességgel vagy ítélettel meg nem állapították, az özvegyet, amennyiben nem ö az örökös, az egész hagyaték haszonélvezete illeti meg. Ha azonban az özvegy az örökhagyóval halála idejében nem élt közös háztartásban vagy egyéb okból nincs birtokban, özvegyi jogának végleges rendezéséig az örököstől csak azt követelheti, hogy részére a megszorított özvegyi jognak megfelelő illendő tartást szolgáltassa vagy evégett neki a hagyaték megfelelő részét haszonélvezetre engedje át. Az 1. bek. megegyezik az élő joggal és szükségszerű következménye is az özvegyi jog tartalmának, amely — amíg megszorítva nincsen — az egész hagyatékra kiterjed. (V. ö. Hk. I. r. 98. c. 1. §. és 1840: VIII. t.-c. 16. §., 1. mindkettőt az Mt. 1812. §-ánál.) Nincs meg mai jogunkban a 2. bek. szabálya, mely a birtokon kívül lévő özvegyet özvegyi jogának végleges rendezéséig az illő tartásra szorítja. Indokolja ezt az, hogy a különélő özvegyre nézve előbb még eldöntendő, nem forog-e fenn az özvegyi jogra való érdemetlenség esete (Mt. 1823. §.), amire nézve mai bírói gyakorlatunk szerint a különélés vélelmet teremt. (L. az 1823. §-hoz fűzött jegyzetet.) Az özvegy haszonélvezeti joga csak az Ítélettel lévén korlátolva, ennek jogerőre emelkedéséig az özvegy az örökösnek járó örökösrészét jogszerűen haszonélvezhette, attól tehát kama10*