Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)
Mt. 1812—1825. §§. Özvegyi jog (korlátozása). 143 ez a gyermekrész illő tartására nem is volna elégséges. Ezenfölül szabad lakást nem követelhet. (5539/1910. MD. V. 108.) Az 1840. évi VIII. t.-c. 18. §-ából nem következik, hogy az özvegyi jog a lakház és belsőségére vonatkozólag is feltétlenül korlátozható volna; hanem az özvegyet az idevágó t.-c. 18. §-a esetében is megilleti az a jog, amelynél fogva az elhalt férj házában lakást követelhet, miből következik, hogy az özvegy az elhunyt férjjel közösen használt lakást az első házasságból származó gyermekkel csak akkor tartozik megosztani, ha az az ő és kiskorú gyermekei részére felesleges kényelmet nyújt. (4463/1912. MD. VII. 113.) Ahol a második feleség özvegyi joga törvény szerint egy gyermekrész haszonélvezetében van megállapítva, ezt a haszonélvezetet kiterjeszteni akkor sem lehet, ha az özvegy eltartására több lenne szükséges. (1889/1914. MD. IX. 31.) Az állandó joggyakorlat szerint az özvegynek joga lévén az elhalt férjével közösen lakott házban tovább is bennmaradni; erre vonatkozólag a második nőnek özvegyi haszonélvezeti joga is csak akkor és annyiban korlátozható, ha és amennyiben a férjével bírt lakház nem egészben szükséges az özvegy illő ellátására. (Rp. I. 1067/1917. Mjogi Dtár XI. 205. II. Ugyanígy P. I. 218/1917. ugyanott I. alatt, ahol ez a szabály a férjével közösen használt egész belsőségre vonatkozólag van kimondva és pedig az 1840: VIII. t.-c. 18. §-a alapján kért korlátozásra nézve is.) Ha az 1840. évi VIII. t.-c. hatálya alá tartozó örökhagyó apa korábbi házasságából származó gyermekeket is hagy hátra, az özvegy az utolsó házasság alatt szerzett vagyonra csak közszerzeményi igényt érvényesíthet, özvegyi jogot azonban nem. A többi vagyonra a második feleséget özvegyi haszonélvezetül egy gyermekrész a nő különvagyonára tekintet nélkül feltétlenül megilleti s ezt a jogot a törvény által megszabott mértéken túl nem lehet korlátozni. (P. I. 263/1918. MD. XII. 121.) Az a tény, hogy az örökhagyó összes vagyonát még életében elajándékozta, nem zárja el az örökhagyó második feleségét attól, hogy az 1840: VIII. t.-cikk 18. §-a alapján őt, az örökhagyó vagyonából haszonélvezetre egyébként megillető és külön szakasztandó egy gyermekrészt és a neki szükséges lakást a megajándékozottaktól természetben követelhesse. (P. I. 364/ 1923. Mj. T. V. 62.) A gyermekrész haszonélvezetén felül elismeri a bírói gyakorlat a volt jobbágyok osztályához tartozott örökhagyó második feleségének is azt a jogát, hogy a férjével közösen lakott házban továbbra is bent maradhasson és ez a lakásjog csak annyiban szorítható meg, amennyiben az egész belsőség haszonélvezése az ő szükségletét meghaladja. (P. I. 2031/1926. MD. XXI. 23.) Az 1840: VIII. t.-c. 18. §-a szerint az özvegyi haszonélvezetre szolgáló egy gyermekrészt oly módon kell kiadni, hogy az