Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1812—1825. §§. Özvegyi jog (korlátozása). 137 végrendeleti örökösére, ha az nem egyúttal az ő lemenője is. (5550/1925. MD. XX. 54.) Az ideigl. törv. szab. 16. §-a az örökhagyó szülő és a leszármazó örökösei között fennálló legszorosabb családi kapcsolatot szem előtt tartva, csak a leszármazó örökösnek adta meg az özvegyi jog megszorításához való jogot, ezzel a leszármazó örökösre bizva azt, hogy kivánja-e a szülő (nagyszülő) özvegyével szemben e jogot igénybe venni. Erre való tekintettel a kir. Kúria jogi felfogása szerint egymagában a leszármazó örökös halálával a megszorítási jog még nem száll át az ő törvényes vagy végrendeleti örökösére, aki nem egyúttal az ő lemenője is. Amikor ugyanis a leszármazó örökös — a szülő (nagyszülő) iránti érzelmi, erkölcsi vagy egyéb tekintetekből — az özvegyi jogot korlátozni nem kívánta, akkor nem engedhető meg, hogy a leszármazó örökös feltehető intenciójával kerüljenek ellentétbe az özvegyi haszonélvezet megbolygatásával éppen azok, akik utána törvény vagy végrendelet alapján örökölnek. Mindazonáltal a kir. Kúria az özvegyi jog megszorítása iránti jogot nem tekinti a leszármazó örökös legszemélyesebb jogának. Abban az esetben, ha a leszármazó örökös az özvegyi jogot akár egyességgel, akár bírói ítélettel megszorította, az egyezség, illetve bírói ítélet hatálya az ő jogutódaira is kihat, sőt amenynyiben a leszármazó örökös pert tett folyamatba az özvegyi jog megszorítása iránt s annak befejezésében őt a halál gátolja, halála után már az ő jogán az ő örököse is érvényesítheti a megszorítás jogát. Megengedhetőnek tartja a kir. Kúria azt is, hogy ha a leszármazó örökös az özvegyi joggal terhelt örökséget, avagy az ahhoz tartozó egyes vagyontárgyakat akár élők közötti ügylettel, akár halálesetre szóló intézkedéssel másra ruházza, az átruházás tárgyát tevő örökségre, illetve örökségi vagyontárgyakra vonatkozólag az özvegyi jog megszorításának jogát is külön átruházhassa. (P. I. 3136/1925. Mjog Tára 96. és MD. XX. 8.) Az özvegyi jog korlátozásáról lemondó kiskorúnak joga a lemondás megtámadására örököseire is átszáll. (P. I. 2089/ 1926. — MD. XIX. 80.) L. a Mt. következő — 1814. — §-ánál közölt döntvényi anyagot is. A megszorított özvegyi jog mértéke. 1814. §. Az özvegyi jog megszorítása esetében az özvegyet csak a hagyaték megfelelő részének haszonélvezete illeti. Ezt a részt úgy kell megállapítani, hogy az özvegy továbbra is lehetőleg férje társadalmi állásához