Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1812—1825. §§. Özvegyi jog (korlátozása). 135 a korlátozás kérésére jogosult leszármazó vagyontalanságától feltételezve. (Bpesti Tábla 11. P. 9616/1924. Mjog Tára VII. 3. és Gr. XIX. 739.) Mivel a leszármazó az előbb elhalt atyja helyett reá szál­lott nagyszülői hagyatékon édesanyja részére osztályos egyez­séggel kiíejezetten özvegyi haszonélvezeti jogot engedélyezett és nincs tiltó jogszabály, hogy az érdekeltek özvegyi jogot alapíthassanak oly esetben, amidőn az özvegyet özvegyi jog a törvény alapján nem illeti; ennélfogva a felperest, mint leszár­mazó örököst, éppen úgy megilleti az özvegyi jog korláto­zására vonatkozó kereseti jog, mint az örököst, akinek az örök­része a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhel­tetett meg. (P. I. 7624/1925. MD. XX. 86. és J. H. I. 1125.) A leszármazó örököst az özvegyi jog korlátozásának joga csak abban az esetben illeti meg, ha a hagyaték jövedelme az özvegy tartásának mértékét meghaladja. Ha ez a feltétel nincs meg, a korlátozást az örökös akkor sem kérheti, ha az özvegy részére a tartás kiszolgáltatását felajánlja. (P. I. 5604/1925. J. H. I. 530.) Az özvegyi jog nem volt korlátozható, mert a hagyatéki vagyon nem oly tetemes, hogy annak jövedelmei az özvegynek sorsához mért tartására szükséges költséget túlhaladnák. (1891. febr, 5. — 6873/90.) Az örökrész kiadása iránt indított keresetben az özvegyi jog korlátozása iránti kérelem is bennfoglaltnak tekintendő, ha e korlátozás kifejezetten nem kéretett is. (6510/97.) Az ivadék özvegyének korlátozási joga. (Két özvegyi jog találkozása.) Az özvegyi jog korlátozásának joga átszáll az örökhagyó gyermekének özvegyére. (1903. jan. 23. I. G. 471/1902.) A fiú anyjának özvegyi joga a fiú özvegyének özvegyi jo­gát megelőzi s e kettő találkozásánál a fiú özvegyének csak el­tartásra és csak annyiban van igénye, amennyiben a fiú anyjá­nak özvegyi jogával terhelt ingatlanok jövedelme a fiú anyjá­nak özvegyi eltartására nem szükséges. (1901. máj. 7. 678. — 6.372,92. — I. G. 171/902.) A fiúnak az a joga, mely szerint az anyja özvegyi jogá­nak korlátozását kérheti, a fiú halálával átszáll ennek özve­gyére; ennek keresete pedig nem vált tárgytalanná annak kö­vetkeztében, hogy az alp. özvegy (anya) a per folyamán meg­halt. (1906. szept. 27. I. G. 209.) Amidőn az örökhagyó fia jogosítva volt az örökhagyó özvegyével szemben az özvegyi jog korlátozását kérni, ezt az időközben elhalt fiú özvegye is kérheti a maga özvegyi joga érdekében. (858/1912. MD. VI. 188.) Az apa és fiú ellenérdekű özvegyi jogainak összetalálko­zása esetében a fiú özvegyét megilleti ugyan a férjére az apá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom