Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1812—1825. §§. Özvegyi jog (fogalma). 125 jog megszorításáig, miután ennek haszonélvezeti joga nem különbözik az édesanya özvegyi jogától. (4979/1908. MD. III. 38.) Az özvegynek a tartásához való joga törvényen alapul s ezt a jogot az özvegy már a házasság által a férje életében megszerzi. (P. I. 4632/1912. MD. VII. 114.) Az özvegyi jog nem házassági vagyonjogi igényt, hanem örökösödési igényt ad. (P. VII. 1078/1916. MD. X. 170.) E. H. 570. sz.s Az örökhagyó második felesége mint özvegy az örökhagyónak az első feleségével közösen alkotott végrendeletével szemben is a hagyatéki vagyonból a végrendeleti örököstől illő özvegyi ellátást követelhet. (Rp. I. 2787/1915. PHT. 570.) A szülő a vele egy háztartásban élt fia özvegyének eltartásáról gondoskodni tartozik. Ez a kötelezettség olyan eltartás kiszolgáltatásából áll, aminőt az özvegy férje életében élvezett. (597/1891. — 1472/1883.) Sem oly tételes törvény, sem oly joggyakorlat nem létezik, mely a fiu atyját arra kötelezné, hogy tőle külön gazdálkodott fiának az özvegyét, a fiu elhunyta után özvegyi tartásban részesítse s az atya tartási kötelezettségének megállapítására sem annyira a családi összeköttetés, hanem inkább a közös gazdálkodás bírt döntő súllyal. A fiú különgazdálkodónak tekintetik, bár amidőn megnősült, nejét atyjához és ennek házához vitte és ott 5>2 évig gazdálkodást folytattak, de utóbb a közös gazdálkodást megszűntették, elváltak s külön gazdálkodást folytattak. (104/1898.) A szülővel egy háztartásban élt, de a szülő életében elhalt fiu özvegyének eltartására vonatkozó kötelezettség a szülő örökösére is áthárul. Az ebből a kötelezettségből folyó tartás elsősorban természetben, készpénzben pedig csak akkor követelhető, ha az együttélés az özvegy hibáján kivül vált lehetetlenné. (1901. máj. 23. 3975/900.) A vagyontalan és keresetképtelen özvegy férjének atyjától özvegyi tartást követelhet, ha az önálló vagyonnal nem bíró férj az apai házhoz, az apai vagyonba, az apa beleegyezésével vitte a feleségét. (P. I. 3574/1916. MD. X. 199.) A szülői házba beházasodott fiúnak özvegyét, ha a férje szülőitől különélésre kénytelen, az özvegyi jognak megfelelő követelés illeti férje szüleivel szemben. (P. II. 4445/1918. MD. XIII. 43.) Semmis házasság alapján az özvegyet az örökhagyó vagyonában özvegyi jog nem illeti meg. (P. I. 1989/1927. MD. XX. 71.) Örökösödési perekben a peres feleknek összes, az öröklési ügyből kifolyó jogviszonyai rendezendők lévén, a hagyatéki tárgyaláson világosan elismert özvegyi jog erre irányzott különös kérelem nélkül is megállapítandó az Ítéletben. (6514 1903. Dt. 3. f. XXVI. 182.)