Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

118 Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. az örökhagyó által elidegenített ági vagyon helyett annak eladási ára illeti meg őt. (1962/912. MD. VII. 7.) A bírói gyakorlatban állandóan követett jogszabály, hogy amennyiben az örökhagyó hagyatékában az ági vagyon természetben nincs meg, a hagyatékában meglevő vagyont pedig az örökhagyó nem az ági vagyon vagy egyes részeinek cserébeadása, hanem vétel útján szerezte, akkor az oldalági örökösöknek nem a hagyatéki vagyonra természetben, hanem a szerzeményi vagyonból álló hagyaték értéke erejéig csak az elidegenített ági javak vételárára van igényük. (P. I. 4180/1926. J. H. I. 2032.) —- Ellenkező régebbi döntés: Jogszabály ugyan, hogy az ági vagyon az ági örökösöknek csak abban az esetben ítélhető meg természetben, ha az az örökhagyó hagyatékában természetben meg van, ellenkező esetben pedig az ági örökösök csak annak értékét követelhetik; mind azonáltal oly esetben, midőn az értékhagyó az ági vagyont eladta és annak eladási árából más vagyont vett: az ekként szerzett vagyon az ági vagyont helyettesíti és az ági örökösök részére természetben is megítélhető, ha értéke az elidegenített ági vagyon értékét meg nem haladja. (6363/1904. MD, I. 110.) Ha az ingatlan részben ági, de nagyobb részben szerzeményi vagyon, az a szerzeményi örököst illeti, aki köteles az ági örökösnek a telekből erre eső részesedés értékét megtéríteni. (Rp. I. 3086/916. MD. X. 180.) A természetben meg nem levő házi állatok helyett ági vagyonként csak azoknak a háruláskor volt értéke térítendő meg. (P. I. 29/1918. MD. XII. 127.) Az örökhagyóra átruházott ingatlanok a hagyatékban megvannak, de azokból az ági értéknek megfelelő rész azért nem adható ki, mert az ingatlanok átruházására vonatkozó szerződés csak kisebb részben ajándékozás, nagyobb részben pedig visszterhes ügylet. (Ezért pénzben ítéli meg az ági vagyonértéket.) (P. I. 3518/1927. J. H. II. 170.) Beszámítás az ági örökségbe. 1809. §. Amit az örökhagyó vagyonából végintézkedéssel vagy — a szokásos alkalmi ajándékozásokat kivéve — élők közötti ingyenes jogügylettel az ági öröklésre jogosultnak juttatott, azt kétség esetében be kell számítani az ági öröklésre jogosult ági örökségébe. Uj szabály, amelyet nemcsak mai jogunk, de a Polg. tv.könyv javaslata és a Bsz. sem ismer. A concursus duarum causarum lucrativarum elvének alkalmazása; egyben a törvényes örökrészbe való beszámítás (collatio) és a kötelesrészbe való be-