Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. 111 zett vagyont örökli, a hagyatéki terhet nem öröksége arányában, hanem egész öröksége erejéig köteles viselni. (1899. okt. 3. 1476.) A temetési költség a szerzeményi vagyont terheli, mert szerzeményt csak azon vagyonérték képez, ami az ági vagyon pótlása és a hagyatéki terhek levonása után fennmarad. (4903/ 1904. Gr. II. 116.) A hagyatéki terhekért elsősorban a szerzeményi vagyon szavatol. (939/1910. MD. IV. 90.) Aránylagos kielégítés. 1803. §. Ha az örökhagyóra több ágról hárult és különböző ágbeli rokonok közt megosztásra kerülő értékeket a tiszta hagyaték nem fedezi, aránylagos kielégítésnek van helye. Aránylagos kielégítésnek van helye a különböző ágbeli rokonok között akkor is, ha az örökhagyó egyik szülőjének ágán különböző ágbeli elődökről ivadékuk közvetítésével hárult az örökhagyóra érték és az ivadékról az örökhagyóra hárult érték kisebb, mint az, amely az elődökről az ivadékra hárult. Az 1. bek. megegyezik mai jogunkkal. (Ideigl. tvkezési szab. I. r. 10. §.) A 2. bek. szabálya uj. Ideigl. Törv. Szabályok I. r. 10. §. (2. mondat) Ha a hagyatékból azon vagyon, mely az örökhagyóra az apai és anyai ágról szállott, ki nem kerülne: az apa és anya a hagyatékon azon érték arányában osztoznak, amely tőlük, vagy águktól az örökhagyóra származott. Az ági vagyon értékének megállapítása. 1804. §. Az ági vagyon értékének megállapítása végett azokat az ági vagyontárgyakat, amelyek az örökhagyó halálakor természetben megvannak, ekkori értékükben, az örökhagyó halála előtt elhasznált vagy elidegenített ági vagyontárgyakat pedig az elhasználáskor vagy az elidegenítéskor volt értékükben kell számítani. Ebből az értékből azonban le kell vonni azt az érték-