Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

108 Mt. 1795—1311. §§. Ági öröklés. 1800. §. Ági öröklésre jogosult rokon hiányában az ági vagyon a szerzeményi vagyonnal egy tekintet alá esik. Az 1797.—1800. §-ok megegyeznek mai jogunkkai, ahol az ági vagvonban való öröklés rendjét az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok I. részének 10.—12. §-ai szabályozzák (1. alább). 1848. előtti jogunkra nézve 1. a Hk. I. r. 47. címét és a jobbágyok örökösödéséről szóló 1840: VIII. t-.c. 7. és 19. §-ait a Mt. 1795. §-ánál. Id. törv. szab. I. r. 10. §. Leszármazók hiányában az apa és anya hivatvák öröklésre, mindenik azon érték erejéig, mely tőlük vagy águktól akár végrendelet folytán, akár anélkül, az örökhagyóra hárult; az apai ágról származott vagyon az apára, az anyai ágról eredt vagyon pedig az anyára szállván vissza. Ha a hagyatékból azon vagyon, mely az örökhagyóra az apai és anyai ágról szállott, ki nem kerülne: az apa és anya a hagyatékon azon érték arányában osztoznak, amely tőlük, vagy águktól az örökhagyóra származott. Ellenben, ha a hagyaték túlhaladná azon értéket, amely az örökhagyóra az apai és anyai ágról került: ezen szerzemény a hitvestársra száll, ennek nemlétében pedig az apa és anya közt két egyenlő részre oszlik. 11. §. Ha az apa, vagy anya, vagy közülök már egyik sem élne: a magyar törvények értelmében az apát az apai és az anyát az anyai ágon leszármazott oldalrokonok képviselik. 12. §. Sem szülők, sem tőlük leszármazott oldalrokonok nem lévén: az öregapát és öreganyát s illetőleg az ezektől leszármazott oldalrokonokat, — és ha ezek nem volnának életben: az ősapát és ősanyát, s illetőleg a tőlük leszármazott oldalrokonokat, s így sorban a további felmenőket s illetőleg az ezektől leszármazott oldalrokonokat illeti az öröklés ugyanazon elvek szerint, melyek a 9.. 10. és 11, §§-okban megállapítvák. E §-ok az ági öröklésen kívül a felmenők és oldalrokonok általános törvényes öröklését (azaz a szerzeményi vagyonban való öröklést ivadék és házastárs nemlétében) is szabályozzák, tehát két intézményt összeolvasztva tárgyalnak. (L. a Mt. 1790—1793. §-aihoz fűzött jegyzetet.) Az Ideigl. Törv. Szab. 12. §-ának végén a 10. és 11. SS- mellett felhívott 9. §. (1. a