Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. 105 részről azon érték, mely ezen javakba beruháztatik, ági vagyonnak nem tekinthető, másrészről, miután az öröklött vagyon is megterhelhető, azon teher, mely az örökölt vagyonnal az örökösre száll, értékéből leszámítandó, illetve amennyiben a teher kiegyenlíttetik, az mint örökölt vagyonba tett beruházás szerzeménynek tekintendő. (1885. máj. 12. 713.) Az a vagyon, mely az örökbefogadó örökhagyóról az örökbefogadottra öröklés utján hárul, az örökbefogadott szerzeményi vagyonának tekintendő. (1889. ápr. 11. 7801/88.) Az oldalrokon (nagybátya, testvér) szerzeményi vagyonából az oldalrokonokra öröklés utján hárult vagyon az örökösödő oldalrokonoknak is szerzeményi vagyonát képezi. (1903. márc. 12. 3190/902.) A testi sértésből származó kárigény fejében kapott vagyoni érték szerzeményt képez akkor is, ha a sértést szenvedőnek erre a vagyoni értékre öröklés cimén is lehetett volna igénye. (5630/903.) A hagyatéki terhet képező gyógyítási és temetési költségek elsősorban az örökhagyónak szerzeményéből és csak ennek elégtelensége esetén elégítendők ki az öröklött vagyonból. (1903. febr. 4. 1827/902.) Az örökbefogadó atyáról az örökbefogadott gyermekre szállott vagyon ennek szerzeményi vagyonát képezi és abban az örökbefogadó anya, akinek az örökbefogadott gyermek után törvényes öröklési joga nincsen, a törvényes apát meg sem is előzheti. (10127/904. Dt. 3. f. XXII. 16.) Az ági vagyon jogi fogalma vérközösséget feltételez azon két személy között, akiknek egyikéről a vagyon a másikra átszállott. Ehhez képest, mivel az ipa s a vő közt nincs vérközösség, az ipa által vejének ajándékozott vagyon, a vő halála után nem mint anyai nagyapai ági vagyon, hanem mint apai szerzemény hárul a vő gyermekére. Ezen gyermek magtalan halála után tehát az anya nem igényelheti ama vagyont ági örökségképp, de igényelheti azt úgy, mint édesanyja a legközelebbi vérrokonságnál fogva — a gyermek apai nagybátyjaival s nagynénjeivel szemben, akikre nézve a vagyon szintén nem képez ági vagyont. Minthogy azonban csak az öröklött értéket meghaladó érték tekinthető jogilag szerzeménynek: azon érték erejéig, mely a gyermek apjára az ő szüleiről hárult, a meghalt gyermek öröklött vagyonában az apai nagybátyák s nagynénék örökösödnek; ezen értéken felül a legközelebbi vérrokonságnál fogva az örökhagyó gyermek anyját illetvén az örökség. (1885. szept. 2. 86. — Hasonló 1884. nov. 6. 3057.) A midőn az örökhagyó szülőinek halála után azoknak ingatlan birtokát egészben átvette és testvéreit készpénzzel kielégítette, az ingatl. csak saját osztályrésze erejéig tekinthető öröklött vagyonnak, egyéb részeiben pedig szerzeményt képez. (1888. ápr. 17. 6765/87.)