Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

102 Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés (redíntegráció). szítendő ki, csak ami ennek kiegészítése után fenmarad, az képez szerzeményi vagyont. (1899. nov. 28. 2184.). Azonos: (3567/1887. és 6544/1907.) Alp. az oldalági örökösökkel szemben hitvestársi örökösödés cimén leszármazók nélkül elhalt férjének csupán szerzeményi javaira tarthat jogszerűen igényt, szerzeménynek pedig csupán az örökölt vagyon értékét túlhaladó érték lévén tekintendő, a netalán elidegenített, esetleg a házasság megkötése előtt elköltött öröklött vagyon, az utóbb, esetleg a házasság tartama alatt szerzett vagyonból kipótlandó. (1898. dec. 29.) Szerzeményt csak az a vagyonérték képez, ami az ági vagyon pótlása és a hagyatéki terhek levonása után fenmarad. Önként következik ebből, hogy a temetési költség, mint hagyatéki teher, elsősorban a szerzeményi vagyont terheli, (1905. máj. 16. 4903/904.) Hogy a hagyatékhoz tartozó valamely vagyon áginak legyen tekintendő, nem szükséges, hogy az tényleg öröklött legyen, mert a szerzett vagyon az elidegenített vagyon értéke erejéig ezt helyettesíti és az öröklött vagyon értékének helyreállításáig szerzemény nincs. (1899. jan. 10. 4543 98.) Az id. törv. szab. 10. §-a értelmében szerzeménynrk csak az a vagyonérték tekinthető, mely az ági vagyon értékét túlhaladja, az a körülmény tehát, hogy örökhagyó a néhai nagyapja: M, Ádámtól reáhárult örökséget még életében eladta, az ági örökösödés érvényesítésének nem áll útjában akkor, ha örökhagyó szerzett más oly vagyont, melyből a reá szállott ági örökség értéke pótolható. Nem helyes az alsóbirósági ítéleteknek az a kiindulási pontja, hogy ajándékozás esetében ági vagyonról csak akkor lehetne szó, ha a kapott érték az ajándékozottnak osztályrészébe beszámítandó, mert az id. törvk. szab. 10. §-a szerint leszármazók hiányában az apa és anya hivatvák öröklésre, mindenik azon érték erejéig, mely az örökhagyóra tőlük vagy águktól akár végrendelet folytán, akár anélkül hárult. Az ági öröklés alapja tehát a vér- és jogközösségen kívül egyedül a visszteher nélküli hárulás, mely utóbbi fenforog akkor is, ha a visszteher nélkül az örökhagyóra hárult érték neki beszámítható nem lett volna. (1902. jan. 28. 3838/ 1901). Minthogy szerzeményt csak az a vagyontöbblet képez, ami az ági vagyon értékét meghaladja s az ági örökség megállapításánál nem az ági vagyonnak az örökség megnyíltakor való természetben meglétele, hanem az az irányadó, hogy mily értékű vagyon háramlott az örökhagyóra, az oldalrokonokkal közös törzsről és ha ez a vagyon az örökség megnyíltakor az örökhagyó hagyatékában bármely okból meg nem található, úgy az ági vagyon hiányzó része a szerzeményből készpénzben kiegészítendő. (4727/1904. Dt. 4. f. II. 119.) Az id. törv. szab. 10. §-ának utolsó bekezdése szerint csak