Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Jász-kún hitvestársi öröklés. 83 tunk szerint a nem közkereső nőt a férje szerzeményi ingatlanaiból tulajdonul mi sem illeti, hanem ezek törvényes leszármazó nem létében a férj vérszerinti rokonaira szállanak; a szerzeményt képező ingó hagyatékból pedig a nem közkereső özvegy hitvestársi öröklés címén egy örökrészt örököl, nemkülönben a közkereső özvegyet az ingatlanba fektetett pénzösszegből szintén egy örökrész illeti. Az egész hagyatékra kiterjedő hitvestársi öröklés tehát csak abban az esetben foghat helyet, ha az örökhagyó férj nemcsak mag nélkül, hanem egyéb maradék hátrahagyása nélkül halt meg, amiből következik, hogy a férj vérszerinti örökösei az özvegy nőt a törvényes örökösödésben megelőzik. (P. I. 2683/1916. PHT. 565.) E. H. 220. sz.: A jászkún V. statútum 2. §-a értelmében a férj szerzeményét tevő ingó hagyatékban a nem közszerző özvegyet hitvestársi örökösödés címén egy örökrész illeti. (827/905. PHT. 220.) A jászkún statútum szerint maradék alatt az örökhagyónak minden vérszerinti rokona értendő. (P. I. 90/1919. MD. XIII. 97.) A jászkún asszony közös szerzőnek csak az esetben tekinthető ha a házastársak az asszony közszerzői voltát szerződésben megállapították, vagy a szerződésben a nő, mint szerzőtárs felvétetett, vagy a nő kimutatja, hogy a szerzőnek alapjául az ő vagyonának jövedelme szolgált. (P. I. 90/1919. — MD. XIII. 97.) A jászkún statútum szerint a férj a főszerző és a feleség természetben csupán azokat az ingóságokat követelheti, amelyek az ő külön vagyonából természetben megvannak, amenynyiben pedig a feleség külön vagyonához tartozó ingóságok a házasság tartamán elidegeníttettek, csupán az ezekért befolyt vételárat igényelheti, mert az elidegenített külön vagyontárgyak helyébe a befolyt vételár lép. Ezzel szemben azonban bizonyítani lehet, hogy a feleség külön vagyonát a házastársak a férj vagyonával össze nem vegyítve külön kezelték, amely esetben a feleség vagyonából elidegenített ingók vételárából szerzett ingóságok nem válnak a főszerző férj tulajdonává, hanem az újonnan szerzett ingók az elidegenített vagyon helyébe lépnek s így ebben az esetben a feleséget nem a befolyt vételár, hanem az ebből szerzett vagyontárgyak illetik. (P. I. 1741/1922. — MD. XVI. 73.) Felperes és néhai férje a per adatai szerint együttélésük alatt jászkún területi lakosok voltak, akikre mint ilyenekre a jászkún statútum szabályai nyernek alkalmazást. E statútum szabályai oly általános jellegű területi jognak tekintendők, melyek a jászkún területen községi illetőséggel és állandó lakással bíró minden polgárra egyaránt hatályosak, amiből következik, hogy a jászkún polgár hagyatéka körül felmerült vitás kérdések elbírálásánál az ideiglenes törvénykezési 6*