Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

80 Jász-kún hitvestársi öröklés. lésre (és az özvegyi jogra, valamint özvegyi öröklésre) való utalással fenntartotta. E particularis kútfő értelmezése tekintetében úgy bírói gyakorlatunk, mint jogi irodalmunk az ujabb időkig azon az állásponton volt, hogy az a hitvestársi öröklés terén nem teremt az országos jogtól eltérő helyzetet, noha az Ideigl. Törv. Szabályok 17, §-a annak érvényét kifejezetten eze« a téren is fenntartja. Ennek a felfogásnak alapja az volt, hogy a statútum csak a „közkereső özvegy asszony" (vidua coaquisitrix) hitvestársi örökléséről intézkedik, amely „maradék" nem létében minden szerzeményre kiterjed. Minthogy „maradék" alatt gyakorlatunk „leszármazót" értett, ez a szabály a mai hitvestársi örökléssel azonos intézkedést jelentene; minthogy pedig ezen szövegértelmezés szerint a nemközkereső nő hitvestársi örökléséről a statútum egyáltalában nem intézkedik, erre vonatkozólag az Ideigl. Törv, Szab. 17. §-ának utolsó mondata szerint az országos jog tekintetett irányadónak, A Kúria ujabban szakított ezzel a jogi közfelfogással és pedig a P, H, T.-ba felvett elvi határozatok (565. és 220. E. H., 1, alább) formájában. Az új authentica interpretatio szerint „maredék" alatt nemcsak leszármazó, hanem a férj minden vérszerinti rokona értendő és az V. statútum 2. §-a a nem-közkereső özvegy asszonynak nemcsak özvegyi öröklését, hanem hitvestársi öröklését i sszabályozza. Ezen magyarázat értelmében a jászkún statútum szerinti hitvestársi öröklés szerkezete a következő: a) az özvegy asszonynak a férj egész hagyatékára kiterjedő törvényes örökösödése csak akkor áll be, ha a férj nemcsak leszármazó nélkül („mag nélkül") halt meg, hanem semmiféle vérszerinti rokona („maradéka") sem maradt, mert a férj vérrokonai az özvegy nőt a törvényes öröklésben megelőzik, illetőleg abból kizárják; ellenben „maradék" létében b) a nem-közkereső nőt a férj szerzeményi ingatlanaiból tulajdonul semmi sem illeti (csak özvegyi haszonélvezete van azokra), a szerzeményi ingókból pedig hitvestársi öröklés címén egy örökrészhez van joga (tehát ezekben a férj vérrokonaival együtt örököl); c) a közkereső özvegyet pedig (közszerzeményén kívül