Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

78 Mt. 1789. §. Házastársi öröklés. látszik az is, hogy tudniillik midőn a férj örökösök s végrendelet nélkül költözik el e világból, az ő összes fekvő jószágai, melyeket zálog cimén szerzett és nyert, valamint a Hármas könyv első része 98., 99. és 102. cimeinek erejénél fogva, bárminemű és fajú ingóságai is az ő túlélő feleségére háramlanak: ellenben, ha a feleség tér gyermekek s felvallás vagy végrendeleti intézkedés nélkül a minden halandók útjára, hasonló javai, ingóságai, sőt a csekélyebb értékűek is nem férjére, hanem a fentebb idézett első rész 100-ik címe szerint a megholtnak közelebbi rokonaira szállanak. 1. §. Mire nézve az összes karok és rendek közakaratából végezték, hogy ilyen házastársak közt, a fentebb írt esetekben, a javakban s ingóságokban kölcsönös viszonos és egyenlő örökösödést tartsanak szem előtt; egyenlőképen ezt kívánván a házastársi közösség is. 1840: VIII. t.-c. a jobbágyok örökösödéséről: 8. §. . . . ha pedig egyik házastárs mag nélkül és végrendelet nélkül hal meg, minden közszerzemény az életben maradott házastársra száll. 9. §. A házastársak viszonos örökösödése — egyenes maradékoknak és végrendeletnek nemlétében — még azon szerzeményekre nézve is, mellyek a házasság előtt szereztettek, minden egyéb örökösödést megelőz; az ősiekre azonban soha ki nem terjed. A hitvestársi öröklés lényege a kölcsönösség, úgy hogy az egyik házastárs öröklési igényének megszűntével a másik házastárs öröklési igényei is megszűnnek. (125/1886. Staud 176. 1.) Leszármazók és végrendelet nemlétében a szerzeményi vagyonra vonatkozólag hitvestársi öröklésnek általában, tehát azon esetben is van helye, ha az elhalt házastárs a vagyont nem a házasság tartama alatt szerezte. (1884. okt. 22. — 1326.) Az öröklött vagyon öröklésében a felmenőt képviselő oldalrokon a hitViStársat, a szerzeményes vagyonnak törvényes öröklésében pedig a hitvestárs az oldalrokont megelőzi; e szabállyal szemben tehát felperesnek az az érvelése, hogy az örökhagyó szerzeményi vagyona nem az alperessel folytatott házasélet alatt szereztetett, amely megkülömböztetés csak a