Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 617—619. §§. 69 és szigort biztosítani legfeljebb csak a tulajdonképeni kereskedelmi váltók tekintetében lehetne megfontolás tárgya. Azonban éppen ezekre a váltókra nézve az a körülmény, hogy a kifogással megtámadott fizetési meghagyás alapján biztosítási végrehajtásnak van helye, már oly szigorítás és a kereskedő alperest olyannyira ösztönzi az eljárás mielőbbi befejezésére, hogy minden további szigorítás gyakorlatilag feleslegesnek mutatkozik. Nem tartalmaz a Pp. különös szabályokat a fellebbvitelre és a perújításra sem. A fellebbviteli határidők megrövidítése nem eredményezné az eljárás lényegesebb gyorsítását és az eljárás egyöntetűségét zavarná. Sürgős esetekben a fellebbviteli bíróság általában jogosítva van a tárgyalási időközt megrövidíteni. A perújítási határidőt a Pp. már az általános eljárásban tetemesen megrövidíti (6 hónap és 5 év), úgy, hogy e részben a mai váltóeljárással szemben sem mutatkozik számbavehető különbség. Annak a szabálynak a felvételét pedig, hogy az alapperben jóhiszeműleg eljárt nyertes fél ellen, ha időközben harmadik személyek elleni igényei elévülés folytán elenyésznek, vagy idő rövidsége miatt többé nem érvényesíthetők, perújításnak nincs helye, (váltóeljárás 44. §.), azért mellőzi, a Pp., mert ha hasonló szabálynak jogosultsága van, azt nemcsak a váltóeljárásban, hanem általánosságban kellene kimondani, ilyen szabály felállítása ellen azonban egyrészt az szól, hogy sok esetben, így például, ha a perújítási ok a bíróság szabálytalan alakulásában, érdekeltségében, vagy harmadik személynek büntetendő cselekményében rejlik, méltánytalan, másrészt pedig ellene szól az, hogy lényegileg magánjogi kérdések vannak vele szoros kapcsolatban és így a szóban lévő szabályozás is tulajdonképpen a magánjogba tartozik. Az alpereseket külön-külön terhelő és egyenként 50 K-t, összesen pedig 2500 K-t meg nem haladó áruváltók alapján indított közös kereset folytán a valamennyi alperesre illetékes járásbíróság az idézés kibocsátását meg nem tagadhatja. (Zilahi törvényszék Pf. 1947/1915. Pdt. I. 294.) Meghagyás csekk, kereskedelmi utalvány, kötelezőjegy alapján. 620. §. A hitelező az e cím szerinti meghagyásos eljárás útján érvényesítheti követelését csekk alapján, továbbá — ha az adós bejegyzett kereskedő — az 1875: XXXVII. t.-c. 291. és 294. §-ában meghatározott kereskedelmi utalvány vagy kötelezőjegy alapján is, valamennyi esetben feltéve, hogy a hitelező eredetiben becsatolja a követelését megalapító csekket, kereskedelmi utalványt