Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

Váltófizetési meghagyás. A meghagyás kibocsátását akkor is meg kell tagadni, ha a megtagadás oka a követelésnek vagy járulékainak csak egy részére nézve forog fenn. Egy keresetlevélbe ősz­szefoglalt több önálló követelést azonban az elintézésnél elkülönítve kell megítélni. Több külön váltókötelezett közül a meghagyás egye­sek ellen kibocsátható, mások ellen pedig megtagadható. Ha a tanács a meghagyás kibocsátásának helyét nem látja, a keresetlevelet idéző végzéssel kell elintézni. Egye­bekben a keresetlevél elintézésére a 140. és a 141. §. al­kalmazandó. Ha a felperes a meghagyás kibocsátásához szükséges példányokat nem csatolta (607. §.), azokat hivatalból kell elkészíteni. Mi. A 607. §. a keresetlevél elintézését szabályozza. A keresetlevél elintézendő: 1. a meghagyás kibocsátása, 2. idéző végzés kibocsátása, 3. a keresetlevélnek kijavítás végett visszaadása, 4. a keresetlevél visszautasítása által. A kereset­levélnek kijavítás végett visszaadására s annak visszautasítá­sára nézve a 140. és a 141. §. szabályai lévén alkalmazandók, ezek e helyütt külön indokolást nem igényelnek. A fizetési meghagyás kibocsáthatása szempontjából az elnök, illetőleg az eljáró bíró azt vizsgálja, hogy megfelel-e a kereset a 606. §. kellékeinek. E mellett még különösen vizsgálja a bíróság azt is, hogy nem mutatkozik-e a követelés elévültnek. Igaz ugyan, hogy az elévülés kifogásának érvényesítése az alperes dolga, azonban a Pp. egyáltalában nem tartja célszerűnek, hogy a bíró­ság olyan esetben bocsásson ki fizetési meghagyást, amidőn a követelés fennállásához már a keresetből kitetszőleg kétség fér. A különös eljárás menete arra van alapítva, hogy rendszerint kifogás nem fog beadatni. A 608. §. negyedik bekezdése megegyezik a fizetési meg­hagyásos eljárás 591. §-ának hasonló rendelkezésével. Több külön váltókötelezett közül a meghagyás egyesek el­len kibocsátható, mások ellen pedig megtagadható. Ebben eltér a váltó alapján és az 588., illetőleg az 592. §. szerint kibocsá­tandó meghagyás egymástól, mert az utóbbiakra nézve a fizetési meghagyás kibocsátását akkor is meg kell tagadni (591. §.), ha több közösen kötelezett alperes közül egyesek ellen nem volna kibocsátható. Ezzel összefügg az a rendelkezés is (616. §.), hogy több adóstárs közül egynek kifogása rendszerint nem szol­gál a többi adóstárs javára, hanem csak akkor, ha a kereset ellenük ugyanazon váltónyilatkozat alapján mint örököstársak

Next

/
Oldalképek
Tartalom