Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

70 Könyvkivonati illetékesség. A Pp. mindezeknél fogva a könyvkivonati illetékességet csak bejegyzett kereskedőknek más — akár bejegyzett, akár be nem jegyzett — kereskedővel szemben létrejött követelésére korlátozza. Az által, hogy az adósban nem kívánja meg azt, hogy bejegyzett kereskedő legyen, elég tág kört ad ennek az illetékességnek. Minthogy a kereskedelmi törvény 258. §-ának 1. pontja értelmében kereskedelmi ügylet az áruk és ingó dolgok vétele vagy egyébkénti megszerzése azon szándékkal, hogy azok természetben, át- vagy feldolgozva tovább adassanak, minden iparos, aki nyers anyagokat vagy félgyártmányokat megszerez, hogy azokból továbbadási szándékkal valamely iparcikket vagy gyártmányt előállítson, pl. a szabó, a cipész, a kőfaragó, a kávéháztulajdonos stb. kereskedőnek tekintendő. Ebből az okból mellőzi azt a némely oldalról felhangzott óhajt, hogy e §-ban a kereskedő mellett az iparos is kifejezetten megemlíttessék. A könyvkivonati illetékességnek ily tág körben megállapítása mellet minden alapot nélkülöz az az aggály, hogy az a hitelt és a kereskedelmi forgalmat megnehezíti. Miután a kereskedővel és a legtöbb iparossal szemben ennek az illetékességnek helye van, csak a fogyasztó vevő az, aki annak körébö' kiesik, ezzel szemben azonban a javaslat nem találja sem .i közérdek, sem a kereskedelem valódi érdekének szempontjából szükségesnek, hogy oly külön illetékesség állapíttassák meg, amely esetleg a könnyelmű hitelezést is elősegíti. Annál kevésbé tartja azt szükségesnek, mert a javaslat 29. és 45. §-a módot ad arra, hogy a hitelező a teljesítési hely írásbeli kikötése vagy írásbeli alávetés alapján saját lakhelyének bírósága előtt is perelhessen. Az írásba foglalás ezekben az esetekben magát a pert is egyszerűsíti és a hitelezőre nézve mindenkép kedvező. A Pp. a könyvkivonati illetékesség igénybevehetését a követelések gyors lebonyolításának érdekében a mai tiz évvel szemben két évre szállítja le. Nehogy a hitelező a kamatoknak és az egyenlegátvitelnek a könyvbe bejegyzésével ezt a határidőt ismételten is meghosszabbíthassa, kimondja, hogy a két év nem az utolsó bejegyzéstől, hanem az utolsó ügylet bejegyzésétől számítandó. Ebben az esetben, ha a hitelező telepét más helyre teszi át és ennélfogva könyveit is az új telep helyén vezeti, az illetékességet az a hely állapítja meg, hol az ügylet kötésekor vezették a könyvet. A szöveg ezt világosan kifejezi, elejét kívánván venni annak, hogy az adóst aki arra számít, hogy hitelezőjének az ügylet kötésekor fennálló telephelye fogja megállapítani az illetékességet, a hitelező elköltözése következtében esetleg távoleső újabb telephelyén perelhesse. Jegyzet. A könyvkivonati illetékesség fentartásának, vagy megszüntetésének kérdése igen erős vitát okozott mind az 1.