Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

76 Btk. 89—92. 2. Az indulatos és bosszúálló természetű vádlott a sióban forgó alkalommal a pincében élvezett bortól nagyon felizgatott állapotban volt: s miután a siketnémáknak a féktelen dübös indulatkitörés rendszerint egyik jellemző sajátsága, miután továbbá vádlottnak a konyhában, ahol az eset lefolyt, kés állt rendelkezésére, de ő ahhoz nem nyúlt, hanem állati bőgéshez hasonló kiáltásokat hallatva, azzal a telt boros üveggel ütötte főbe a gazdasszonyát, mely miatt, mert azt a pincéből jogtalanul hozta, a gazdasszonya megfenyítette: mindezeknél fogva a tábla megállapítja, hogy a vádlott a tettet oly lelkiállapotban követte el, midőn a hirtelen támadt indulatrohamnak a siketnémákat jellemző károsan elfajult, féktelen nagy foka teljesen megzavarta különben is fejletlen elmetehetségét, úgyhogy az elkövetés pillanatában akaratának szabad elhatározási képességével egyáltalában nem bírt. (K. 6799/1896. M. F. h. VIII. 531.) 89. §. A büntetések kiszabásánál figyelembe veendők a bűnösség fokára befolyással bíró súlyosító és enyhítő körülmények. 90. §. Ha a súlyosító körülmények — számuk vagy nyomatékuk tekintetében túlnyomóak: a büntetésnek az elkövetett cselekményre megállapított legmagasabb mértéke megközelítendő vagy alkalmazandó. 91. §. Ha pedig az enyhítő körülmények túlnyomóak: a cselekményre megállapított büntetésnek legkisebb mértéke megközelítendő vagy alkalmazandó. Ily esetben a halálbüntetés életfogytig tartó fegyházra, az életfogytig tartó fegyház pedig tizenöt évire változtatandó. 92. §. Ha az enyhítő körülmények annyira nyomatékosak vagy olyan nagy számmal forognak fenn, hogy a cselekményekre meghatározott büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne: ez esetben ugyanazon büntetési nem a legkisebb mértékig leszállítható, és ha ez is túlszigorú