Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

Btk. 79. 65 látva önvédelme szükségesség-ének bekövetkezhetését sikeres védekezése lehetőségének biztosítása végett fegyycrhez kap, nem hivatkozhatik arra, hogy személyét jogtalan támadás fenyegette. (K. 1915. máj. 15. 212. — B. IX. 130.) 13. Jogos védelemnek csakis jogtalan támadással szemben van helye. A sértett részéről a jogos védelem terén elkövetett túlhágás a Btk. 79. harmadik bekezdése értelmében ugyan nem büntethető, de azért nem is jogos, miért is az ily túlhágással szemben, bűncselekmény elkövetése nélkül, jogosan lehet védekezni egészen az élet kioltásáig. (K. 6019/1923. — B. XVII. 42.) 14. Nem tekinthető jogos védelem gyakorlására alapot adó jogtalan támadásnak a mezőőrnek az az eljárása, amely szerint a lopáson tettenért vádlottat igazoltatása végett bekísérni akarta s midőn ez a bekísérés meghiúsítása végett szökést kísérelt meg, őt megragadta s a szökésben megakadályozta. (K. 2592/1928. — Bj. LXXXI. 11.) 15. A hivatalos működésben levő rendőröknek az az eljárása, hogy abban a téves feltevésben, miszerint a billiárd makaójáték tiltott szerencsejáték, a billiárdasztalon levő pénzt a törvény nevében lefoglaltuak jelentették ki, nem jogosította fel a vádlottakat a rendőri közegek bántalmazására, hanem csak arra, hogy a rendőri közegek által okozott jogsérelem orvoslását a törvényes úton követelhessék. Hivatalos eljárásban levő rendőri közegeknek hatáskörükön belül tett, bár tévedésen alapuló cselekménye, jogtalan támadás jellegével nem bír és így a vádlottaknak az ellen kifejtett ellenállása a Btk. 79. §-ában körvonalazott jogos védelemnek nem minősíthető. (K. 1850/909. — B. III. 145.) 16. Tekintve, miszerint K. M. vádlott K. F. sértett fél irányában csakis házi fegyelmi jogával élt akkor, amikor ezt, mint alája rendelt cselédet, az általa tanúsított illetlen viselkedése miatt arcúi ütötte; tekintve továbbá, hogy nevezett K. J. ezen jogos megfenyítése miatt nem volt feljogosítva a vádlott ellen támadólag fellépni és végre tekintve, hogy a vádlott az ellene a sértett fél által kifejtett és személyét veszélyeztető megtámadás ellen erőhatalommal élni jogosítva volt, ugyanazért a vádlottnak vádbeli cselekménve beszámítás alá nem esvén... (K. 12.247/1900. — G.'VIII. 342.) Büntető Törvény.