Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

Btk. 76. 59 jétől, ő hozzá visszatér s családi nyugalmai vissza szerzi. Minthogy továbbá vádlott az ártalmas szeri már korábban szerezte be és a cselekménynek sikeres végrehajtása céljából férfiruhába öltözött: megállapítható, hogy vádlott a cselekményt előre megfőni o!l terv szerint tudatosan vitte véghez; mert a való tényekből okszerűen következtethető az, hogy férjének rég tudott hűtlensége a tett elkövetése napján vádlottra oly hatással nem volt, hogy az elmetehetsegél megzavarta s amiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt volna. (K. 3838/1912. — B. VI. 132.) 14. A vádlott megcsalattatásának közvetlen tapasztalása ellenére is uralkodott magán és minden erőszakos rögtönös megtorlástól tartózkodott: a következő reggelen családi viszonyát rendező intézkedéseket tett; a bűncselekmény előzményeire és lefolyására hiánytalanul és pontosan emlékezett. Mindez azt igazolja. hogy a vádlottat lelkiereje nem hagyta el, öntudata nem borult el s akaratának szabad működése — bár azt a lelki zaklatottság erősen befolyásolta is, — nem szűnt meg sem az elhatározáskor, sem a végrehajtás idejében. (K. 4236/1924. — B. XVIII. 150.) 15. Minthogy vádlott előzőleg már háromszor kapta rajta nejét K. Andrással való paráználkodáson, a fenforgó bűntett elkövetésekor neje hűtlensége által meglepetve nem lehetett; s minthogy úgy nejének, mint K. Andrásnak mindhárom alkalommal megbocsátott, ez a körülmény azt bizonyítja, hogy neje hűtlensége által házi boldogságát feldúltnak nem találta. Vádlottnak az a védelmi állítása tehát, hogy a vád tárgyává tett cselekmény elkövetésekor neje hűtlensége miatti fölháborodásában majdnem magánkívül volt, el nem fogadható, mert ily előzmények mellett nem állapítható meg, hogy vádlottnak férfíszenvedélyei, neje újabb hűtlensége által, a beszámíthattlanságig felébresztettek volna. (K. 2317/1892. — Bj. XXV. 17.) 16. A Btk. 76. ^-ára hivatkozással fölmentés a személyes szabadság megsértésének vádja alól, mikor vádlott az istállóban a férjét a sértettel egy ágyban fekve találta; a vádlottnak lelkében a családi élet nyugalmának megrontása és elvesztése oly nagyfokú felindulást és elkeseredést okozott, hogy ennek folylán vádlottnak elmebeli tehetsége meg lett zavarva s ebből helyesen következtette a tábla, hogy vádlott emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. (K. 1908. jún. 9. 4424. — B. II. 254.) 17. Tekintve, hogy az a helyzet, amelyben vádlott hazaérkeztekor az ő feleségét és a sértettet bezárkózva