Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

Btk. (54. §. 37 Egyebekben az elkobzott tárgyak kezelésére az eddigi szabályokat kell alkalmazni. A Bp. 249. §-a érintetlenül marad. A 63. §. helyébe lépett azl91é:XJV. t.-c. (sajtótörvény) 2. §-a: Sajtótermék valamely iratnak, ábrázolatnak vagy zeneműnek műszaki vagy vegyi úton előállított többszörözése. A sajtótermékre megállapított jogszabályokat megfelelően alkalmazni kell a gondolatnak fonográf vagy más készülék útján többszörösített kifejezésére. 64. §. Külföldiek bűntett miatt, a törvény különös részében meghatározott büntetésen fölül, az országból való kiutasításra is ítélhetők és a visszatéréstől is örökre vagy határozott időre eltilthatok. I. Vétség miatt kiutasítást rendel az 1883 :XXV. t.-c. 2. (uzsora), 1913:XXI. t.-c. 9. §. (közveszélyes munkakerülés), 1920:XXVI. t.-c. 7. §. (árdrágító visszaélés), 1921:111. t.-c. 9. (állam felforgatására vagy megbecsülése ellen irányuló bűncs.). — Kötelezővé teszi a kiutasítást az 1883 :XXV. t.-c. 2. az uzsorára, az 1915 :XIX. t.-c. 13. §. a hadviselés érdekei ellen elkövetett bűntettre és a hadiszállítási visszaélésre, az 1921. évi III. t.-c. 9. §. pedig az állam felforgatására vagy megbecsülése ellen irányuló bűncselekményekre. — Csak enyhébb esetekben mellőzhető: árdrágító visszaéléseknél (1920:XXVI. t.-c. 7. §.) és fizetési eszközökkel elköv. visszaéléseknél (1922:XXVI. t.-c. 1. §.). Kiutasítás halmazat esetében 1. 103. §. II. A kiutasítástól különbözik belföldinek valamely községből kitiltása. (1883 :XXV. t.-c. 2. 1913 XXL t.-c. 9. §. — 1920:XXVI. t.-c. 7. §., 1921:111. t.-c. 9. §., 1922. évi XXVI. t.-c. 1. §.) III. Az 1878:V. t.-c. 64. §-a alapján az országból kiutasításra ítélt külföldiekkel szemben követendő eljárásról szó a 19138/1908. X. 15-én kelt rendelet. (I. K. XVII. 321.) 1. Sérti a törvényt az az ítélet, amely vádlottat lopás bűntette miatt történt elítéltetéséből kifolyóan a Btk. 64. §-a alapján az országból való kiutasításra ítélte, valamint a vissszatéréstől örökre eltiltotta, anélkül, hogy annak honosságát és illetőségét az 1886. évi no-