Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

Btk. 117. 137 ható: ez nem tekinthető rnagánindítvány visszavonásának s így a jelen alkalmazását maga után nem von hatja. (K. 6170/1925. - Bj. LXXVIII. 24. - G. XIX. 329.) 11. A sértettnek az a nyilatkozata, hogy a vádlott megbüntetését nem kívánja, a magánindítvány visszavonásának tekintendő és pedig az esetben is, ha a sértett kártérítés iránti kérelmét fenntartja. (K. 63/1922. — Bj. LXXIV. 141.) I rjraf elvétel esete 12. Üjrafelvett ügyben az ítélet tárgyát nem a vád, hanem az alapperbeli ítéletek alapjául vett tényállásnak valósága, vagy helytelensége képezi. A vád elejtésének vagy a magánindítvány visszavonásának az újrafelvett eljárásban nincs hatálya. (K. 3608/1901. — B. H. T. II. 98.) 117. §. A jogérvényesen megállapított büntetés végrehajtását kizárja: 1. az elítéltnek halála; 2. a királyi kegyelem; 3. az elévülés. J.: A nő terhessége s az elítélt elmebetegsége, súlyos betegsége kizárják időlegesen a büntetés végrehajtását. (Bp. 502. és 507. A kegyelmezési eljárás iránt lásd a Bp. 498—500. és 514. $&-ait s az 1899. évi Ü. u. 80. §-át. A kegyelmezésre 1. még a 105. §-t és jegyzeteit. A kegyelem joghatásainak korlátozására 1. a 119. §-t. 1. A jogerősen kiszabott büntetés kegyelmi elengedése nem a bíróságnak, hanem a büntetéseket nyilvántartó hatóságoknak hatáskörébe tartozik. (K. 4601/1922. — B. ti. T. VII. 776.) 2. A kegyelmet gyakorló államfő a szabadságvesztésbüntetésnek más enyhébb büntetési nemre való átváltoztatása iránt legfelsőbb elhatározásában maga is intézkedhetik, de az intézkedést valamely bíróságra is bízhatja, amely bíróság intézkedését mint a legfelsőbb megbízással ad hoc kirendelt s a kegyelmi elhatározás egy részletmozzanatát meghatározó, tehát bár megbízás alapján, de lényegében felségjogot gyakorló szerv teszi meg; az ekkép eljáró bíróság intézkedésében — éppen annak átruházott felségjogi természetéből kifolyóan — sem az anyagi, sem az alaki büntetőjog szabályai által