Vincenti Gusztáv - Borsodi Miklós (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1941)

40. §. (Ppé. 43. §.) 149 dést, mely szerint a végrehajtatót a végrehajtást szenvedő vagyonából jogellenesen felvett összeg visszafizetésére perenkívüli úton kötelezni lehetne; ily igény tehát csak a törvény rendes útján érvényesíthető. (C. 1918. júl. 2. Pk. IV. 1455. sz.. P. Dt. IV. 193.) 2. Az előzetesen végrehajthatónak nyilvánított ítélet következtében történt önkéntes fizetés pusztán az ítélet feloldása címén külön perrel sem követelhető vissza; a fizetett összeg bírói letétbe helyezése sem követelhető; hanem amennyiben a további eljárás során a kereset jogerősen elutasíttatnék, nyilik jog tartozatlan fizetés címén a visszakövetelésre. (Bp. t. 1926. szept. 30-án P. 4894/1926. sz., Ű. D. 1927. köt. 1117.) 3. A fizetett tartásdíj, mint az életfenntartást célzó szolgáltatás, visszvégrehajtás tárgva nem lehet. (D. T. III. 3410/ 1930. J. H. V. 975.) Visszvégrehajtás feloldás esetén. A felsőbíróság feloldó végzése alapján is helye van visszvéinehajtásnak, ha az abban elfoglalt s az alsóbbfokú bírósátra irányadó jogi álláspont mellett kétségtelen, hogy a feloldott ítélet alapján elrendelt és foganatosított végrehajtással létesített állapot fenntartására jogalap nincsen és nincs más mód a végrehajtást szenvedettet ennek az állapotnak fenntartása esetén érő joghátrány elhárítására. (D. t. 1927. nov. 4-án P. IV. 2436/1927. sz., J. H. I. 2054.) Visszvégrehajtás az ügyvéd ellen. Az ügyvéd, aki az ügyfele javára megítélt perköltséget, előzetesen végrehajtható ítélet alapján a saját nevében kért végrehajtás útján behajt, az ítélet jogerős megváltoztatása esetén a perbeli ellenféltől behajtott költségek visszatérítéséért — a visszatérítési kötelezettség külön vállalása nélkül — az ellenfélnek személyes felelősséggel nem tartozik. Ennek következtében ellene visszvégrehajtás elrendelésének nincs helve. (C. Pk. V. 6708/1930. J. H. V. 765., J. H. VI. 844.) Visszvégrehajtás hatásköri bírósági határozat folytán. Téves a másodbíróságnak az az álláspontja, hogy a hatásköri bíróság nem helyezheti hatályon kívül a rendes bírósági ítéleteket, mert a hatásköri bíróság döntésével hatályon kívül helyezetteknek tekintendők azok a jogerős ítéletek, amelyek alapján az elsőbíróság a végrehajtást elrendelte és így a visszvégrehajtás elrendelendő s nem kell előbb rendes bírói határozattal hatályon kívül helyezni a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló ítéleteket. (C. Pk. V. 893/1938. — G. Dt. 1938 —1110.)