Vincenti Gusztáv - Borsodi Miklós (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1941)

92 23—24. Bp. tábla: Nem vitás, hogy az alperes végrehajtási jogának alapul fekvő ítélet jogerőre emelkedése és az árverésnek alperes által kérelmezése közt 32 esztendőnél hosszabb idő telt el. Az 1881: LX. t.-cikk 23. §-ának 2. bekezdése szerint pedig a végrehajtási jog az annak alapjául szolgáló ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 32 év alatt évül el, mely elévülési idő semmi körülmény által félbe nem szakítható, az alperes által hivatkozott a végrehajtás folytatását célzó időközi eljárások, tehát az elévülés folyamát ugyancsak nem szakíthatták meg. Következik az idézett törvényhely értelméből, hogy az elévülési idő lejárata után a végrehajtási joggal kapcsolatos semmiféle jogosítvány sem gyakorolható, tehát árverés sem kérhető, mert az elévülési idő lejártával a jog a maga egészében megszűntnek tekintendő. A végrehajtási zálogjogok és ezekre vonatkozó további telekkönyvi bejegyzések törlése a végrehajtási jog megszűnésének következményekép volt elrendelendő. (1905. ápr. 14. 436. sz.) Kúria: Hhagyja. (1905. okt. 4-én. 5594.) Ellenkező: 1. Amennyiben a végrehajtási jog az 1881: LX. tc. 23. §-a második bekezdésében megállapított rendes magánjogi elévülési határidőn, vagyis 32 éven belül arra alkalmas módon gyakoroltatik, az a most megjelölt és az 1881: LX. tc. 23. §-a értelmében számítandó 32 év leteltével el nem évül. (C. 1913. febr. 18-án 4760/1912. sz., Ú. D. 1913. évf. 605.) 2. Habár a végrehajtási jog elévülését maga a végrehajtási cselekmény sem szakítja félbe és habár az elévülés a végrehajtási cselekmény folyama alatt sem nyugszik, mindamellett annak befejezését megakasztja az elévülési időnek habár közvetlen bekövetkezte előtt végzett, a végrehajtás foganatosítását célzó bárminő joglépés, sőt már az a cselekmény is, hogy a végrehajtató a végrehajtás foganatosítása vésett bírósági kiküldött kirendelését kéri'. (C. 1913. okt, 21-én 2884/1913. sz. Ü. D. 1914/15. évf. 1085.) 3. A kielégítési végrehajtás elrendelésének alapul szolgáló bírói határozatok 1884.. illetve 1885. években emelkedtek jogerőre, s ezen idő óta a sorrendi tárgyalásig 32 évnél hoszszabb idő telt el. Mindazonáltal a végrehajtási jognak elévülését megállapítani azért nem lehetett..., mert X. és Y. végrehajtatók a jogerős bírói határozatok alapján az elévülési időn beiül a végrehajtási jogot gvakorolták olv módon, hogv X. 1884 márc. 15-én, míg' Y. pedig 1885 febr. Í4-én lefoglalták Z. végrehajtást szenvedőnek már 1882. évtől lefoglalt fizetésének lefoglalható részét, s ígv a kielégítési alapot már akkor kijelölték. (C. 1918 márc. 12-én Pk. 347/1918. sz.. P. t, j. t. I. 83.) 24. §. A bírói kiküldött a végrehajtás foganatosítá-