Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

58 — 13. §. — Ellenkező: Bp. tsz. 1928. júl. 14-én 21. Pf. 10.645/1928. sz. és 1928. jún. 21-én 31. Pf. 8798/1928. sz., J. H. II. 1333., 1334. Abban az esetben is, ha a kielégítési végrehajtást a perköltség erejéig a Ppé. 18. §-a alapján a pernyertes félnek az ügyvédje kéri, a végrehajtást szenvedő a perköltségbe beszámíthatja az őt, a pernyertes fél ellen már korábban hozott bírósági határozat alapján megillető követelését. (C. 1917. márc. 28-án. Pk. V. 8057/1916. sz., 710. sz. E. H.) Ha az ügyvéd a kielégítési végrehajtást nem a maga (mint felének képviselője) részére, hanem képviseltje részére kérte és a végrehajtás annak részére rendeltetett el, ezzel az eljárásával elállott attól a Ppé. 18. §-ában megállapított elsőbbségi jogából kifolyó jogától, hogy a költség behajtása végett a végrehajtást a maga részére kérhesse meg. (C. 1928. jan. 12-én Pk. V. 7432/ 1927. sz., J. H. II. 171., P. dt. XIV. 21.) Az 1908: LVII. t.-c. 5. §-ának az a szabálya, mely szerint az üzletátruházó ellenében hozott marasztaló ítélet jogereje bizonyos feltételek mellett kiterjed az átvevőre is, semmi esetre sem eredményezheti azt, hogy az átruházó ellen hozott ítélet közvetlen végrehajtás alapjául szolgálhasson a perben nem állott és ítéletileg nem marasztalt átvevő ellenében is, hanem csak azt, hogy az átruházó ellenében megítélt követelés összege, valódisága és lejárta az átvevővel szemben külön indítandó perben vita és bizonyítás tárgyává többé már nem tehető, (Bp. tsz. 1920. ápr. 30-án 21. P. 1323/1920. sz., P. t. j. t. II. 108.) Ugyanígy C. 1927. dec. 20-án Pk. V. 8821/1927. sz., J. H. II. 103. Ugyanígy biztosítási végrehajtásra C. 1928. máj.10-én Pk. V. 3307/1928. sz., J. H. II. 778., P. t. j. t. X. 19., P. dt. XIV. 13. Az 1881: LX. t.-c. 13. §-a akkor is alkalmazást nyer, ha az engedmény az ítélet hozatala előtti időről van keltezve. Elegendő, ha az engedményező a nem hitelesített magánokirat aláírását a meghallgatás során beismeri; és nem gátolja a végrehajtásnak az engedményes javára való elrendelését az a körülmény, hogy az engedményokirat tartalma az engedményezőnek meg nem magyaráztatott. (C. 1924. júl. 9-én. Pksz. 7406/ 1923. sz., P. dt. IX. 113.) A m. kir. Kúriának a Vht. 124. §-a alapján kifejlődött gyakorlata szerint arra való tekintettel, hogy az idézett törvényhely értelmében valamely követelés behajtása iránt indított perben (az ügygondnok) nem a saját, hanem annak a végrehaj tatónak az érdekeit képviseli, aki a behajtandó követelést lefoglaltatta, az ebben a perben felmerült költségek viselésére nem a felperesként fellépett ügygondnok, hanem a végrehajtató kötelezendő (s a végrehajtás elrendelése szempontjából) adott esetben az alapul szolgáló ítéletben foglalt kötelezés akként értelmezendő, hogy az a gondnokoltra vonatkozik. (Bp tsz. 1927. máj. 21-én 21. Pf. 7527/1927. sz., J. H. I. 1272.)