Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

— 42. §. — 137 magának az ügynek érdemi állása irányítja, ami bizonyos tekin­tetben éppen az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-ában felállított korlá­tot pótolja. Ugyanezek az okok szólnak az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-a alkalmazásának kizárása mellett, az 1893: XVIII. t.-c. 117. §-a 5. pontjának korlátai között, azokban az esetekben, midőn a tartás és egyéb ily tárgyú perekben a végrehajtás az 1881: LIX. t.-c. 48. §-a értelmében két egybehangzó ítélet alap­ján rendeltetik el. (C. 1906. febr. 9/márc. 23. — XVI. sz. t. ü. polg. dönt.) A munkaképesség csökkenése vagy az elvesztett tartás fe­jében, kártérítésül megítélt járadék, életjáradék és az enemű követelésekre a kir. Curia XVI. sz. döntvénye kiterjed. (B. K. T. 1915. jan. 27-én 14.318/1914. sz., U. D. 1914—15. évf. 1088.) A m. kir. Kúriának XVI. sz. t. ü. döntvénye a végkielé­gítés címén megítélt követelésre nem alkalmazható. (Bp. tsz. 1928. márc. 24-én 21. Pf. 3129/1928. sz., J. H. II. 1305.) Az 1881: LX. t.-c. 42. §. alapján letétbe helyezett összeg felvétele körül felmerülő költség nem terheli az adóst. (Mv. t. 1906. febr. 21-én. 489.) Az a körülmény, hogy felperes szegény jogon perel, elég annak igazolására, hogy alperes esetleges visszvégrehajtási igénye veszélyeztetve van. (Bp. t. 1906. aug. 28. 2347.) Ugyan­így Bp. tsz. 21. Pf. 3129/1928. sz. Á végrehajtási törvény 42. §-a értelmében fizetés helyett bírói letétbe helyezett összeg a végrehajtató részére megítélt követelés biztosítására szolgál. Amint a bíróság ezt a letétet elfogadta, erről a végrehajtatót értesítette és a már beadott végrehajtási kérvény elintézését erre való tekintettel felfüg­gesztette, a letevő tehát a letétellel célbavett eredményt már részben el is érte, ő már efelett szabadon nem rendelkezhetik és az neki az ellenfél beleegyezése nélkül, mindaddig, míg a bíróság a végrehajtás elrendelése és a visszvégrehajtási igény veszélyeztetése kérdésében nem határozott, vissza nem utalható. (Bp. t. 1915. febr. 9-én P. IV. 189. sz„ P. dt. I. 231.) A visszvégrehajtási igény veszélyeztetése okából a Vht. 42. §-a alapján bírói letétbe helyezett marasztalási összeget a perben utóbb hozott elutasító ítélet jogerőre emelkedése előtt az al­peres részére visszautalni nem lehet. (Bp. tsz. 4933/1918. Ptjt. I. 48.) A bírósági kiküldött kezéhez lefizetett és a Vht. 82. §. alapján letétbe helyezett összeg, a Vht. 42. §-a szerinti bizto­sítéknak vagy letétnek nem minősíthető. (Bp. t. 7. P. 8737/1926. sz., P. t. j. t. VIII. 61.) I. Az örökhagyó jogán az örökösök által érvényesített s ezek által még nem jogerős, de végrehajthatónak nyilvánított ítélet alapján behajtott követelés tekintetében támasztható visszkövetelési igény kielégítése már nem az örökhagyó, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom