Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

— 27. §. — 81 de ugyanegy napon teljesít végrehajtási cselekményeket, az 1875: IX. t.-c. 4. §-a alapján csak egyszeres napidíj illeti meg. (Gy. 1893. okt. 3,30. 1. sz. polg. döntvény.) A bírósági végrehajtó különböző községekben, de egy napon teljesített végrehajtási cselekményeiért napidíjat csak egyszer, még pedig a bírói ügyviteli szabályok 259. §-a értelmében az illető ügyfelek között megosztva, számíthatja fel. (Ka. 1893. okt. 21/nov. 6. 3. sz. polg. döntv.) A kiküldött bírósági végrehajtót 1. abban az esetben, midőn egy napon különböző községben teljesít végrehajtási cselekményt, az 1871: LI. t.-c. 25. §-ában meghatározott napidíj csakis egyszer, megosztva illeti meg; 2. akkor, midőn egy napon, székhelyére visszatérés nélkül, egyik községből a másik községbe menve, különböző községekben foganatosít végrehajtási cselekményt, ugyancsak a bírósági végrehajtót az 1875: IX. t.-c. 5. §-ában megjelölt díjszabályzatban megállapított fuvardíj megosztva illeti meg. (Sz. 1897. febr. 13/20. 2. sz. polg. döntv.) Az ügyvédi képviselet mellett kért és foganatosított végrehajtásból kifolyóan a bírósági végrehajtó részére bíróilag megállapított díjaknak és költségeknek megfizetésére elsősorban az ügyvéd kötelezendő. (Ka. 1899. évi április 29-én; hitelesíttetett 1899. ápril. 24. 5. sz. polg. hat.) A végrehajtató ügyvédjét akkor is, ha a végrehajtás foganatosításánál közbenjárt helyettese nem ügyvéd, vagy nem bejegyzett ügyvédjelölt, a közbenjárásért díj és költség megilleti. (C. 1903. ápr. 24/jún. 2. XV. sz. t. ü. polg. döntv.) A bir. végrehajtó eljárási díja mindig az összeírt, illetve árverés alá bocsátott vagyon becsértéke és nem a végrehajtási összeg arányában állapítandó meg. (Pé. 1895. szept. 10-én 3406.) A kiküldött az ő mulasztása folytán felmerült költségekre és díjakra nem tarthat igényt. (Bp. tsz. 1928. júl. 14-én 10.969/ 1928. sz., P. t. j. t. IX. 205.) A végr. törv. 27. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezésből nem következik, hogy a végrehajtási költségeket minden esetben a végrehajtást szenvedő fél visslné, mert a törv. idézett szakaszában csak az ítéleti intézkedéssel szemben a végrehajtási eljárásban tesz kivételt arra az esetre, ha a marasztalt fél a perben a perköltségek viselésére nem köteleztetett, nyilván abból indulva ki, hogy méltányossági alapja sem lenne annak, hogy az adós ama költségek viselése alól is felmentessék, melyek az ítéletnek foganatba vétele végett szükségesek. A végrehaj tatónak kétségtelenül jogában áll a végrehajtást szenvedőnek bárminő és bárhol található vagyonára végrehajtást vezetni, de amikor ezt a jogát gyakorolja, vizsgálni kell: vájjon szükségszerű volt-e a fellépés, nem okozott-e indoVincenty : Végrehajtás. 6