Szentkuthy István - Térfy Béla (szerk.): Polgárijogi és büntetőjogi határozatok tára. (Budapest, 1942)
56 Magánjog. vadalommal a sérülés után is alkalmazza, és így a sérültnek munkaképessége csökkenéséért az ellenértéket kiszolgáltatja: a sérült alkalmazottat a balesetből kifolyólag a munkaadóval szemben megillető kártérítési kereseti jog elévülése csak akkor veszi kezdetét, amikor a munkaadó alkalmazottját a szolgálatból elbocsátja. (2733/1907. - P. H. t. I. 193.) K. 195. E. H. Ha valamely baleset következtében elhaltnak hátramaradt az az özvegye, aki a balesetet szenvedettel csak a baleset után lépett házasságra, a baleset következményeiért törvénynél fogva felelős harmadiktól azon az alapon, hogy férje halála állal eltartójától fosztatott meg, kártérítést nem igényelhet. (7551/1904. — P. H. T. I. 195.) K. 196. E. H. A vagyontalan és e mellett munka- és keresetképtelen férjet a nő vagyoni állásához és jövedelméhez képest tartozik eltartani; amennyiben tehát a férj ettől az igényétől nejének balesete folytán elesett, úgy hogy a vasút kártérítési kötelezettsége a baleset alapján fennforog, a férj kárigénye is megállapítandó. (1323/1904. — P. H. T. I. 196.) K. 557. E. H. A kár összegszerű megállapítására az állandó bírói gyakorlat szerint a kártétel elkövetésének az időpontja az irányadó. (7139/1917. - P. H. T. III, 557.) K. 553. E. H. A baleseti kártérítés mérvének megállapításánál azok javára, akiket keresetként meghatározott és állandó jövedelem illetett, ennek mindenkor a baleset idején élvezett mennyisége az irányadó, tekintet nélkül arra, hogy ezt a jövedelmei a balesetet szenvedő mióta húzta. Rendes mellékilletmények, habár azokat a sérült csak rövid idő óta élvezte, de azok részére az egész évre biztosíttattak, szintén abban az összegben veendők a kár-