Szentkuthy István - Térfy Béla (szerk.): Polgárijogi és büntetőjogi határozatok tára. (Budapest, 1942)

88 Magánjog. K. 507. E. H. A községnek olyan határozata, mely annak a biztosítását célozza, hogy a községi vállalatok vagy hivatalok alkalmazottai betegség esetében a betegség kezdetétől számítva, legalább (20 héten) át illetményeik élvezetében meghagyassanak, mint szabályrendelet alkotását pótló rendelkezés, csak a törvényhatóság jóváhagyásától számítva tekinthető érvényes szolgálati rendtartás erejével bírónak. (5896/1915. - P. H. T. III. 507.) K. 536. E. H. A munkaadó megbízottjával, mint harmadik személlyel szemben a munkás nem (az 1907:XIX. tc. 82. §-a), hanem az általános magánjog szabályai értelmében érvényesítheti kárigényét. (3523/1917. - P. H. T. III. 536.) K.959. E. H. Az olyan szerződéses kikötés, amely szerint a munkaadó a munkavállaló által a szolgálat alatt munkálkodása révén kiérdemelt jövedelemből bizonyos részesedést a maga részére kiköt, a jó erkölcsökbe ütközik. (4893/1935. — P. H. T. VII. 959.) K. 960. E. H. A magánalkalmazott szolgálati és felmondási illetményeivel szemben a munkaadó csak a fizetésre felvett előleget és az alkalmazott szándékos károkozásából előállott kárösszeget számíthatja be, egyéb követelés pedig csak az illetmények végrehajtásilag lefoglalható részébe tudható be. (178/ 1933. - P^ H. T. VII. 960.) K. 962. E. H. Ha a munkaadó a munkavállalónak az egész tevékenységét a munkaeredmény" szerint alakuló munkabér ellenében köti le, a munkaadó köteles a munkavállalót a szolgálati szerződés szerinti munka- és hatáskörben akként foglalkoztatni, hogy a munkavállaló a lekötött egész tevékenységét kifejthesse, értékesíthesse, s ez által az