László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

— 1928: V. i.-c. — 681 iránt is, hogy a munkával járó bizonyos költségek ne legyenek a gyermekre, fiatalkorúra vagy nőre róhatók és hogy a munkaadó bizonyos szolgáltatásokat munkabérképen vagy egyáltalán ne nyújthasson az ilyen alkalmazottnak. 29. §. A 25—28. §-ok rendelkezései nem terjednek ki az olyan vállalatra, üzemre, foglalkozásra, amelyben a munkaadón kívül csupán annak vele egy háztartásban élő felesége, lemenő rokona vagy az unokatestvérnél nem távolabb oldalrokona, gyámoltja vagy hatóságilag gondozására bízott nevelt gyermeke dolgozik. 30. §. A munkaadó köteles az általa foglalkoztatott gyermekekről, fiatalkorúakról és nőkről azok nevét, születésének helyét, évét, hónapját és napját feltűntető jegyzéket vezetni és ezt az illetékes közigazgatási hatóságnak, továbbá a munkaügyi felügyeletre illetékes hatóságnak kívánatára bármikor bemutatni. Az 1. §. 2. pontjában megjelölt üzemekre vonatkozólag a jegyzéket az illetékes bányakapitányságnak kell bemutatni. Az előbbi bekezdésben megjelölt jegyzék vezetésének módját az illetékes miinszter rendelettel szabályozza. A kisebb vállalatokat és üzemeket az illetékes miniszter a jegyzék vezetésének kötelezettsége alól rendelettel felmentheti. 31. §. A hatóságok, amelyek a jelen törvény értelmében eljárni hivatottak, a következők: 1. az 1. §. 1., 3., 4. és 6. pontjaiban említett vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében az iparhatóságok; 2. az 1. §. 5. és 7. pontjaiban említett vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében a vasúti és hajózási főfelügyelőség; 3. az 1. §. 8. pontjában említett vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében az illetékes postaigazgatóság, illetőleg a postavezérigazgatóság; végsőfokon az 1. §. 1., 3., 4., 5., 6., 7. és 8. pontjaiban említett vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetébem *. kereskedelemügyi miniszter: