László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

674 — Gyermekek stb. védelme. — időpontja az első és második mondatban megállapított idővel eltolódik. A harmadik bekezdés rendelkezései nem nyernek alkalmazást, ha a határozott időre kötött szolgálati szerződés a szerződési időnek lejárta következtében az említett bekezdésben megállapított idő alatt szűnik meg, úgyszintén akkor sem, ha a szolgálati szerződést kifejezetten meghatározott célra kötötték s ez a cél abban az időpont ban, amelyre a felmondás szól, el van érve. A harmadik bekezdés rendelkezései nem érintik továbbá a munkaadónak azt a jogát, hogy felmondási idő nélkül bocsáthassa el a szolgálatból azt a nőt, aki erre a törvényben megállapított, a terhességgel, illetőleg szüléssel össze nem függő okot szolgáltatott. Ezt a jogát sem érvényesítheti azonban, ha a rögtöni elbocsátás törvényes jogalapjáról a munka szünetelésének megkezdése előtt több mint nyolc nappal értesült. Az előző bekezdésben, valamint a 20. §-ban foglalt rendelkezések a belvízi és tengeri hajózásra, a légi közlekedésre, valamint az ezekhez tartozó melléküzemekre is vonatkoznak. 9. §. Ha a gyermek, fiatalkorú, vagy nő foglalkozását egészségének, testi épségének, vagy erkölcsének veszélyeztetése nélkül nem folytathatja, a munkaadó őt saját kívánságára, feltéve, hogy annak jogosultságát hatósági orvosnak (tiszti, községi vagy körorvosnak), avagy munkásbiztosító pénztári (bányatárspénztári) orvosnak, a közforgalmú vasutaknál a vasúti orvosnak bizonyítványával igazolja, vagy az üzem munkásvédelmi felügyeletére hivatott hatóságnak utasítására, az illető munkától azonnal felmenteni és a fennforgó lehetőséghez képest más megfelelő munkával foglalkoztatni, amennyiben pedig ez a hatóság megállapítása szerint nem lehetséges, a munkaviszony időelőtti megszűnésére megállapított bárminő joghátrány nélkül a szolgálatból azonnal elbocsátani köteles. Az üzem munkásvédelmi felügyeletére hivatott elsőfokú hatóságnak az előző bekezdésben említett utasítása,