László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

672 — Gyermekek síb. védelme. — külszíni munkára és csak bányakapitánysági engedéllyel szabad alkalmazni. 5. §. A gyermek, vagy fiatalkorú rendszeres foglalkoztatása annak az 1921: XXX. törvénycikkben szabályozott iskolalátogatási kötelességét nem érinti. A munkaadó a gyermeket vagy fiatalkorút e kötelességének teljesítésében nem korlátozhatja. Az iskolában töltött időt a gyermek, illetőleg fiatalkorú munkaidejébe be kell számítani. 6. §. Az 1. §-ban megjelölt üzemekben, vállalatokban gyermeket, fiatalkorút és nőt csak abban az esetben szabad rendszeresen foglalkoztatni, ha hatósági orvos (tiszti, községi vagy körorvos), avagy munkásbiztosító pénztári (bányatárspénztári) orvos, közforgalmú vasutaknál a vasúti orvos bizonyítványa igazolja, hogy a gyermek, fiatalkorú, illetőleg nő a kötelességévé tett munka elvégzésére testileg alkalmas. Az orvosi vizsgálat foganatosítása a munkaadó kötelessége. A vizsgálat költsége a munkaadót terheli. Az orvosi vizsgálat módját, megismétlését és a vizsgálatért járó díjazást az illetékes miniszter a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértőleg rendelettel szabályozza. Az 1. §. 2. pontjában megjelölt üzemekben földalatti munkára tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorút alkalmasságának orvosi bizonyítvánnyal igazolása esetén is csak az illetékes bányakapitányság engedélyével és csak meghatározott munkakörben szabad alkalmazni, 7. §. Gyermekkel, fiatalkorúval és nővel tilos olyan munkát végeztetni, amely testi erejét meghaladja, vagy egészségét, testi épségét, erkölcsét, a gyermeknek vagy fiatalkorúnak fejlődését veszélyezteti. Az a munkaadó, aki gyermeket, fiatalkorút vagy nőt foglalkoztat, köteles üzemét azoknak a követelményeknek megfelelően berendezni és vezetni, amelyeknek megvalósítása az ilyen alkalmazottak egészségének, testi épségének és erkölcsének megóvása érdekében szükséges. Ezeket a követelményeket az illetékes miniszter a munkaadó és