László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)
— 27. §. — 29 nos azzal a külső jelenséggel, amely a kereskedőre nézve a fizetések megszűntetését jelenti. (C. 650/1911.) A fizetések megszűntetése az adósnak olyan külsőleg felismerhető cselekményével áll be, amelynek felismerésével szükségképen bekövetkezik a fizetések megszűntetéséről való tudomásvétel is; ellenben annak a tudomása, hogy az adós egyes tartozását általában nem, vagy a lejáratnál jóval későbben fizeti ki, továbbá, hogy az adósról elterjedt hírek következtében az eladók a megrendelt árukat ennek az adósnak el nem küldik, mert az adós üzletét fel nem hagyta és tartozásait legalább részben kielégíti, ilyen cselekményeknek el nem fogadhatók. (C. 4376/ 1917. Hj. Dt. XI. 153.) Az a kereskedő, aki áruraktárának tetemes részét kölcsönszerzés céljából kézi zálogként leköti, fizetéseit megszüntetőnek tekintendő. (C. 650/1907.) A közadósnak az a jogcselekménye, hogy a hibáján kívül nem szállítható áruk vételárára felvett előleget részben készpénzzel, részben más kereskedőhöz küldött, ennek részéről azonban rendelkezésre bocsátott áruk szolgáltatásával törlesztette: egymagában még nem alkalmas annak megállapítására, hogy a közadós akkor már fizetéseit megszűntette. Ez akkor állapítható meg, ha a közadós ellen készpénzbeli követelés behajtása végett a kielégítési végrehajtás foganatosíttatott anélkül, hogy a közadós tartozását nyomban kifizette volna. (C. 3849/1922. Hj. Dt. XV. 41.) A fizetések megszűntetéséről való tudomás nem állapítható meg azon az alapon, hogy a vb. cég a megtámadott fizetéseket megelőzően eladott búzát a vételár felvétele és fenyegetések ellenére sem szállította üzletfeleinek, hogy a megtámadottnak az így kapott vételárakból fizetett tőle vásárolt búzáért s hogy a vb. a megtámadottnak teljesített utolsó fizetés napján már kényszeregyességí kérvényét elkészítette, ezt másnap elküldötte s két pao múlva erről hitelezőit értesítette. (C. 5881/1926. Hj. Dt. XX. 90.) A kereskedő, aki lejárt és részben meg is ítélt tartozásai kifizetésére pénzzel nem rendelkezvén, hanem összes árukészletét, sőt ingóságait s házi bútorait is hitelezői között felosztja, akiknek követelése ezáltal sem nyert teljes fedezetet, fizetéseit mindenesetre megszűntetettnek tekintendő és így az ekként szerzett kielégítés, melyhez a hitelezőnek megítélt követelése alapján sem volt joga, a csődhítelezőkkel szemben hatálytalan. (C. 1220/1899.) A kereskedő, aki bolti üzletét az egész áruraktárral és felszerelvényekkel hitelezőjének kézi zálogul átadja és megengedi, hogy hitelezője az árukat, amennyiben ő 8 nap alatt tartozását ki nem fizeti, eladhassa, s követelése apasztására fordíthassa, fizetéseit ezen megállapodásakor már megszűntetettnek tekintendő. (C. 1583/1901.)